Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

látszik addig is, míg ügyük végleges rendezést nyer, a legminimálisabb élelmezési célokra 5000 forint kiutalása. Minisztertanács a külügyminiszter bejelentését tudomásul vette, egyúttal az átmenekült szlovákiai magyarok megsegítésére ötezer forint élelmezési gyorssegély folyósításához hozzájárult.

31 [351 34. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: előterjeszti 26 768/1946. számú javaslatát a moszkvai külügyi szolgálattal kapcsolatban a külügyi tárca 2. címének (Külföldi szolgálat) 1. „Dologi kiadások" elnevezésű rovatához 340 000 forint, 2. a „Külföldi hírszolgálat" elnevezésű rovatához pedig 100 000, s ugyancsak azon hitelhez 58 350, összesen tehát 498 350 forint póthitel igénybevétele tárgyában. Minisztertanács a külügyi tárca részére négyszázkilencvennyolcezer-háromszázötven forint póthitel folyósításához hozzájárult.

32 31 A csehszlovák köztársasági elnök általános munkakötelezettséget elrendelő 1945. évi 88. sz. dekrétuma alapján „cseh és szlovák nemzeti szervek" 1946. augusztus 6-án és 7-én Pozsonyban tartott értekezletükön döntöttek arról, hogy a Szudéta- vidéken, a németek kitelepítése miatt előállt munkaerőhiányt belső lakosságátcsoportosítással, elsősorban a dél-szlovákiai magyar lakosság áttelepítésével oldják meg. Egyben a magyar lakosságú terület szlovák telepesekkel való benépesítését, elszlovákosítását is elhatározták. A cseh és szlovák állami vezetést a határozat radikális végrehajtására ösztönözte az, hogy 1946 szeptember-októberében a párizsi békekonferencia elutasította 200 000 szlovákiai magyar lakos Magyarországra való egyoldalú áttelepítésére vonatkozó igényüket. Ezt követően csehszlovák vezetők hivatalos nyilatkozataikban többször hangsúlyozták, hogy Csehszlovákia saját maga is meg tudja oldani a magyar kisebbség felszámolásának kérdését. A magyar lakosság ellen végrehajtott deportálás-jellegű, vagyonelkobzással járó akció 1946. november 19-én a Felső-Csallóközben kezdődött, s fokozatosan terjesztették ki a keleti települések felé. A sorra került falvakat katonai egységek zárták körül, majd előre elkészített névjegyzékek alapján felszólították az elszállítandó családokat a csomagolásra. A kitoloncolásra ítélteket egy „Utasítás"-ban tájékoztatták a további sorsuk alakulásáról, a magukkal vihető élelemről, háztartási felszerelésekről, illetve ingatlanaik, gazdaságban alkalmazható lovaik, marháik, gépeik kötelező visszahagyásáról, azaz elkobzásáról. A magyar lakosság megpróbált Magyarországra menekülni. A magyar kormány diplomáciai úton tiltakozott a csehszlovák eljárás ellen: jegyzéket küldött a SZEB-hez, a négy nagyhatalom külügyminiszteréhez és a csehszlovák kormányhoz. (A kérdésről részletesebben lásd BALOGH, 1988.117-126., JANICS, 1979.177-249., KERTÉSZ, 1995. 259-261., VADKERTY, 1999. 95-110.) Lásd még a jelen kötet [9] 158. sz. jkv-ének 51. napirendi pontját, az ahhoz tartozó jegyzeteket és d) mellékletét. 32 Az előterjesztés szerint a követség háború után tatarozásra szorult, s ezt az orosz állami szerv, a „Bürobin" végezte el, az igényelt 240 000 Ft e hivatal számlájának kiegyenlítését szolgálta. Jelezte továbbá, hogy a legutóbbi időben a moszkvai nagy drágulás következtében emelkedtek a reprezentációs költségek, e miatt igényelték a 100 000 Ft póthitelt. Végül előadta, hogy Moszkvában nagyon kevés a bérkocsi, s ezek igénybevételére a magas viteldíj miatt sem kerülhetett sor a nagy távolságok miatt, ezért volt indokolt a személygépkocsi beszerzése. Erre a célra kérte az 58 350 Ft-ot. A GF e póthitelek engedélyezését véleményezve hozzájárult a moszkvai magyar követség személyzete részére megállapított illetményelőlegeknek egyelőre 50%-kal való felemeléséhez