Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

rópa és Magyarország sorsát. Ennek a befolyásnak a tartós érvényesülése lett a második világháború és a békeszerzó'dés legkeservesebb és a mai napig ható eredménye. A szovjet befolyás további erősödése A szovjet-magyar kapcsolatokat Nagy Ferenc kormányának időszakban mindvégig súlyosan megterhelte a jóvátételi kötelezettség és a német javak átadásának eltérő értelmezése, az egyre erőteljesebb szovjet gazdasági térhódítás, illetve a politikai csatározásokba és a kormányzati munkába történő gyakori szovjet beavatkozás. A jóvátételi egyezmény számos nem kellően tisztázott előírása - a korábbi időszakhoz hasonlóan - 1946 őszén és 1947-ben is napirenden volt. A 300 millió dolláros jóvátételi kötelezettség - amelyből 200 millió dollár illette a Szovjetuniót - önmagában is messze túlhaladta a háború utolsó szakaszában lepusztult, kifosztott Magyarország teherbíró képességét. A jóvátétel azonban valójában ennél az összegnél is jóval nagyobb tehernek bizonyult. Elsősorban - s ezt a magyar kormány ismételten felvetette - az egyes jóvátételi célt szolgáló termékek árainak megállapítása volt irreális. Ajóvátételi egyezményben az 1938-as dollár-árakat vették alapul, s ehhez hozzászámították ipari berendezéseknél a 15%-os, más áruknál a 10%-os háború alatti áreltolódást, de a szovjet fél állásfoglalásának megfelelően - a magyar szakemberek világgazdasági tájékozatlansága, megfélemlítettsége folytán - az árakat eleve alacsonyan állapították meg, gyakran a felár nélküli, 1938-as világpiaci dömpingárakat sem vették alapul.

5 Számolási, sőt tizedespont-eltolódási hibákból is óriási differenciák keletkeztek. További zavarokat okozott, hogy szovjet részről olyan mennyiségű és minőségű pótalkatrész-szállítást kértek, amelynek az elkészítése az egyezményben előírt árakon nem volt lehetséges. Esetenként a szovjet fél a leszerelt, használt gépek ármegállapítását vette alapul az újonnan legyártásra került gépek esetében is. A szovjet szervek nem számították be a csomagolás értékét a szállított áru árába, ami további 8-10%-kal növelte az ország jóvátételi megterhelését. Mindezek folytán ajóvátételi egyezmény ármegállapításai az 1938-as áraktól annyira eltértek, hogy 1 jóvátételi dollár átlagban 10-11 1938-as pengőértéknek felelt meg, a stabilizáció után pedig 1 jóvátételi dollár 35-40 forintot jelentett. Ezzel szemben 1938-ban 1 dollár ténylegesen 5,11 pengő, 1946 őszén, 1947 elején pedig 7-11 forint volt.

6 A stabilizáció után Magyarország 5 Többek között egy tonna búza ára 1938-ban 41,20 dollár volt, a szovjet jóvátételi parancsmegrendelésekben viszont csak 26 dollárral szerepelt; zsírt az 1938-as tonnánkénti 550,60 dollár helyett 210 dollárban, a sertést 259,80 helyett 140, a szarvasmarhát 250 helyett csak 83 dollárral számolták. MOL XIX-L-l-k Magyar-szovjet pénzügyi tárgyalások IV/1. 245. doboz. 6 Reményeket keltett e tekintetben a békeszerződés, amely 23. cikkének (2) bekezdésében, anélkül, hogy a fegyverszüneti egyezményre és az 1938-as árszintre és felárra utalt volna, a jóvátételi kötelezettséget amerikai dollárban állapította meg. Ez felvetette a lehetőségét annak, hogy a kormány a jóvátételi kötelezettség meghatározott volumenén belül az érintett államok-