Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
vonatkozásra, megemlíti, hogy a 16-os véghatározat 56 értelmében az élő és holt leltár kompenzációs szállítást nem igényel. Az egyezmény értelmében az áttelepítendők minden ingóságukat magukkal hozhatják. Ebben az esetben az eddig kikalkulált szállítási tér növekedni fog. [Nagy] Miniszterelnök: nem igen fog növekedni, mert olyan kicsi a távolság, hogy az állatokat lábon is át lehet vinni. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: a Gazdasági Főtanács javasolt egy ötös bizottságot, melynek rendelkezésére áll a 3 millió forint azzal, hogy amennyiben sürgős, anyagi vonatkozásban tovább is mehet. Javasol még 3 millió forintot rendelkezésre bocsátani. Az ötös bizottság tagjai lennének: a belügyminiszter, a közlekedésügyi miniszter, a pénzügyminiszter, az áttelepítési kormánybiztos és a Gazdasági Főtanács főtitkára. A pénzügyi intézkedéseket hármas bizottság tárgyalja, amely a pénzügyminiszter, áttelepítési kormánybiztos és Gazdasági Főtanács főtitkárából áll. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: nagy összegeknek a felhasználásáról van szó s a miniszterek felelősek érte. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: a kérdés gyorsítása végett határoznának a bizottságok. Minisztertanács azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy a háromezer család áttelepítése, havi kétezer fő alapulvételével hajtható végre és utasította az áttelepítési kormánybiztost, hogy a minisztertanács ezen határozata alapján küldjön táviratot a külügyminiszter vezetése alatt álló delegációnak. Minisztertanács az áttelepítés dologi és személyi kiadásaira 6 millió forint rendkívüli hitel folyósítását engedélyezte, akként, hogy a hitel felhasználása tekintetében sürgősség esetén a pénzügy56 A Csehszlovák-Magyar Vegyesbizottság 1946. július 22-én tartott harmadik ülésén hozott 16. véghatározat az áttelepülök ingóságait három csoportra osztotta: szabad ingóságok, kötött gazdálkodás keretébe tartozó ingóságok és kompenzációs ingóságok. A szabad ingóságokat az áttelepülőit minden megkötés nélkül magukkal vihették, de nem tartozott ide a készpénz, a betét, az értékpapír, a nemesfém, a drágakő', a valuta és a deviza. Arra vonatkozóan, hogy ez utóbbiak átszállíthatók-e, a pénzügyi szakbizottságnak kellett javaslatot tennie. A kötött gazdálkodáshoz tartozó ingóságok azok voltak, amelyek az 1946. július 16. napján fennállott jogszabályok értelmében az érintett államban kötött gazdálkodás tárgyát képezték. A gazdasági szakbizottság előterjesztése alapján a vegyesbizottságnak kellett döntenie az élelmi cikkek, takarmányok magukkal vihető fejadagjáról. Kompenzáció keretébe - tehát a harmadik csoportba - tartoztak az élő állatok, a hajtógépek, a cséplők, prések, szivattyúk, sajtolok, traktorok, arató- és vetó'gépek, a szállító gépek, szerszámok, a haszonfa, az istállótrágya. A két fél kormányának kellett gondoskodnia arról, hogy az áttelepülés után az érdekeltek természetben kapják meg a kártérítést a visszahagyott ingókért. (Lásd a Magyar Áttelepítési Kormánybiztos 3511/1946. sz. Hirdetményét, MK 1946. szeptember 8., 204. sz.) A vegyesbizottság 16. sz. véghatározata ellentmondott az egyezmény VI cikkelyének, amely az ingóságok szabad átviteléről rendelkezett, és nyilvánvalóan hátrányos volt a magyar fél számára, miután a Felvidékről áttelepítendők lényegesen nagyobb élő és holt vagyonnal rendelkeztek, mint a Magyarországról áttelepülők. Ezért a magyar fél követelésére a 16. sz. véghatározatot 1947. április l-jén semmisnek nyilvánították, és lehetővé tették az ingóságok szabad átvitelét.
