Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
hogy kijelentettem, hogy előbb kifejtett álláspontunkból nem engedhetünk, a tárgyalások felvételének lehetősége kudarcot vallott. A beszélgetés során Clementis a helyzet megromlásáért a felelősséget reánk igyekezett hárítani, azzal, hogy mi szándékosan húztunk minden gyakorlati végrehajtást. Jócsik telepítésügyi kormánybiztost vádolta azzal, hogy propagandát indított a telepítés ellen, és általában a vegyesbizottság magyar tagjainak magatartása nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar kormány nem akarja a lakosságcserét végrehajtani. Ezzel az okfejtéssel a leghatározottabban szembeszálltam mondván, hogy a kijelentkezés a végrehajtás tekintetében nem lehet döntő jelentőségű kérdés, minthogy a magyarországi szlovákok áttelepítésének kérdése úgyis önkéntes jellegű, és az átköltözés tényétől függ, hogy kik számítanak bele a lakosságcserébe. A magyar kormány senkit sem kényszerít a visszamaradásra, viszont senkit sem kényszeríthet az átköltözésre sem. Ami pedig a vegyesbizottsági tárgyalásokat illeti, éppen a csehszlovák tagok magatartása okozta azt, hogy a végrehajtás alapfeltételeit még mindig nem lehetett tárgyalás alá venni, vagyis megállapodni, hogy mennyi az a szám, amelyet a hozzánk benyújtott jelentkezőkből, mint érvényes jelentkezést elfogadunk, mennyi azoknak a száma, akik az 5. szakasz alapján, mint visszautasítottak vagy átmenekültek levonásba helyezendők, és végül mennyi a tényleges cserére kerülők száma. 85 Mi az egyezményen túlmenő előzékenységből a magyarországi vagyontalan szlovákok soron kívüli átköltözéséhez hozzájárulunk, és hozzájárulunk a szlovákiai vagyontalan magyarok átköltözéséhez is azzal a feltétellel, hogy nem tekintjük vagyontalanoknak azokat, akiknek vagyonát csehszlovák részről elkobozták. A magyar kormány jó szándékának bizonyítéka az, hogy ma már igen jelentős számú áttelepülő befogadására készen állunk. Clementis azt válaszolta, hogy igaz, hogy mi hozzájárultunk szlovákiai magyarok átköltözéséhez, de még egyetlen magyar sem vettünk át. Ezt az állítást azonnal megcáfoltam azzal, hogy mintegy 8000 szlovák költözött át Magyarországról, viszont mi már közel 30 000 magyart fogadtunk be, akik kiutasíttattak vagy átmenekültek, s akik az egyezmény szerint a lakosságcserébe beszámíthatók. Clementis említést tett arról, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megszűnése után szükséges lesz a diplomáciai kapcsolatokat felvenni, közölte, hogy a maga személyes óhaja az volna, hogy Krno-t neveznék ki budapesti csehszlovák követté. Kérdezte, mi a véleményem. Azt feleltem neki, hogy Krno 86 személyisége ellen nincs ugyan kifogásunk, de az ő közismerten erős nacionalista volta nem valószínű, hogy elősegítené a kettőnk közötti szükséges jó viszonyt. Rámutattam arra a nehézségre is, amely a jelenlegi meg85 Az utalás a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény V. cikkére, és ennek függelékére vonatkozott. Lásd: NF MT. JKV. 1946, az [5] 88. sz. jkv. 15. napirendi pontjának a) mellékletét. Lásd még uo. a [63] 146. sz. jkv. [9] napirendi pontját és 10. jegyzetét. 86 Krno, Dalibor Milosról lásd: TZ MT. JKV., Bevezetésének 159., illetve NF MT. JKV. 1946, Bevezetésének 57. jegyzetét.
