Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
18,5 millió P + 99,3 millió RM és a szovjet fél által követelt 103,0 millió P + 413,4 millió RM között. A magyar kormány tisztelettel kéri a Szovjetunió kormányát ezeknek az eltéréseknek az újbóli felülvizsgálatára. Amagyar kormány jogi álláspontja szerint csak olyan összegeket ismerhet el tartozásul, amelyekkel szemben tényleges magyarországi német vagyon, vagy pedig a magyar nemzetgazdaságnak valamilyen gazdagodása áll. Nem ismerhet el azonban olyan tartozásokat, amelyek igénybe nem vett hitelekre alakíttatnak [sic!], sem pedig olyan tartozásokat, amelyeknek anyagi alapja megsemmisült, lebombáztatott, vagy az országból elszállíttatott. A szovjet fél eddigi álláspontja ezzel szemben a jogi formulák szigorú értelmezésén alapult. Ez a jogi értelmezés azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy alkalmazása esetén Magyarországnak olyan tartozásokért kellene helytállnia, amelyeknek semmiféle materiális ellentételük nincs, s amelyeket a németek Magyarországgal szemben sohasem tudtak volna érvényesíteni. Minthogy pedig a magyar kormány ismeri a Szovjetunió kormányának méltányos felfogását, nem hiheti, hogy a szovjet kormány Magyarországot a magyar nemzeti vagyon vagy a magyar nemzeti jövedelem terhére történő fizetésekre kívánná kényszeríteni Németország helyett. Ezért a magyar kormány reméli, hogy a Szovjetunió kormánya éppúgy félreteszi a formális jogi álláspontot, mint ahogy azt a magyar kormány is félretette, s egy mindkét ország érdekeinek megfelelő kiegyezés létrejöttét fogja méltányossági alapon elősegíteni. E méltányosság azt jelentené, hogy azok a tartozások, amelyek csak formálisan, csupán azért állanak fenn, mert az ország hadszíntérré válása a magyar fél részére lehetetlenné tette a német szerződő féllel szemben a szükséges jogi és könyvelési aktusok véghezvitelét, leírassanak azon az alapon, hogy e tartozások ellenértékeképpen a magyar nemzetgazdaság nem gazdagodott." (MOL XIX-L-l-k. 250. doboz 1/14. b. Magyar-szovjet pénzügyi tárgyalások. Gépelt, 1947. április 9-én kelt, aláírás nélküli, karbonpapírral készített másodpéldány.) A [15] 164. sz. jkv. d) melléklete az 53. napirendi ponthoz. [Javaslat a Felvidékről menekülő felekezeti tanítók közalkalmazotti státusának elismerésére] Előterjesztés a Minisztertanácshoz Az egész ország lakossága előtt ismeretes tény, hogy a dél-szlovákiai magyarság egyre nagyobb számban menekül Magyarország területére a deportálások elől. 101 Fokozódott ez a beözönlés annak következtében, hogy a Duna jege a szlovák határ mentén több helyen áll. Minthogy a csehszlovák kormány nem mutat hajlandóságot arra nézve, hogy az önként átjött személyeket a Magyarországról áttelepítendő szlovákok ellentételeként elismerje, illetve a kvótába beszámítsa, magyar államérdek, hogy a tiltott határátlépéseket a magyar hatóságok megakadályozzák, más szóval ne nyissanak zsilipet a szlovákiai magyarság beáradásának. 102 A tapasztalatok alapján meg kell állapítanunk, hogy a gyakorlati élet a fenti elvnek maradéktalan érvényesítését nem teszi lehetővé és ma már több 101 Lásd e kötetben az [1] 150. sz. jkv. [34] és a [9] 158. sz. jkv. 51. napirendi pontját. 102 A miniszterelnökségen tartott tárcaközi értekezlet határozatára utalt. (MOL-XTX-A-15a-47-1947-514. Eln.)
