Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
a németek az export támogatásával és az import megterhelésével hidalták át, s e támogatások már kezdetben meghaladták az érték 100%-át. így tehát a márka értéke már 1932-ben alig volt több, mint az aranyparitás 40%-a. Azokban a közép-európai országokban, amelyekben Németország hatalmi túlsúlya érvényesült, sikerült klíring-megállapodásokat létrehozni, melyek alapján az átszámítás a valuták között az aranyparitásnak megfelelően történt. Ennek azonban csak az volt az eredménye, hogy a német valuta romlása ezeknek az államoknak a valutáit is magával rántotta. A német bankjegyforgalom (ide nem értve a megszállott országokban forgalomba hozott márkákat) az 1938. évi 7 milliárd márkáról 1944 végéig 73 milliárd márkára emelkedett, s a belső államadósság 400 milliárdra nőtt. A bankjegyforgalomnak tízszeresére történt fokozódása és az államnak ily mérvű eladósodása mellett a német márka értéke természetesen körülbelül egytizedére, de valószínűleg még annál is kevesebbre esett vissza. Ha tehát a márka már a háború előtt is csak 40%-át érte az aranyparitásnak, akkor 1945-ben legfeljebb 4%-ot érhetett. A márka értékelése a semleges pénzpiacon ennek pontosan megfelelt. Svájcban kapható volt az úgynevezett „Handelssperr mark", mely bizonyos feltételek mellett Németországgal való kereskedelmi tranzakciókra felhasználható volt. Ennek a kurzusa már 1943 végén csak az aranyparitásnak 3,8%-át tette ki. A Handelssperr mark alapján számolva már 1943-ban 65 márka felelt meg 1 dollárnak. A dollár németországi szabadárfolyama a márkának még nagyobb értékromlását tünteti fel. Ez közvetlenül a felszabadítás előtt 150-190 márka között mozgott, s a szövetséges csapatok bevonulása után is körülbelül 100 márkát tett ki. A magyar kormány azonban ezeknek az adatoknak az ellenére jóval magasabb átszámítási kurzust hozott javaslatba, tekintettel arra, hogy a márka értékromlása a háború folyamán fokozatos volt, s a magyar tartozások is fokozatosan keletkeztek. A magyar kormányjavaslata az, hogy 56,1 márka vétessék egyenlőnek 1 USA dollárral, mert ez felel meg a pengő már elfogadott értékelésének, úgyszintén a márka és a pengő között 1940 novembertől egészen 1945 tavaszáig fenntartott klíring-árfolyamnak. Az eddig megvizsgált tartozások a fenti értékelés mellett 3,5 millió dollárt tennének ki. De mivel még nincsenek megvizsgálva a magyar-szovjet vegyes vállalatok, valamint az 50%-nál nagyobb szovjet érdekeltségű vállalatok tartozásai, s ezen felül a Szovjetuniónak átadott vállalatok 1945. január 20. óta bizonyos károkat is szenvedtek, amelyek megtérítendők, végül, mert a tartozások után kamat is jár, a magyar kormány a Szovjetuniónak összesen 10 millió USA dollárt ajánl fel, azzal, hogy ezen összeg kifizetésével kiegyenlítést nyerjenek: a) a magyar állampolgároknak és az összes magyarországi vállalatoknak mindennemű Németországgal szemben fennálló, eddig megállapított, vagy ezután megállapítandó tartozásai,
