Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
[Ries] Igazságügyminiszter: az illető kormányzósértést követett el, de viszont a Baross Szövetség szervező titkára volt. Be kell szerezni az iratokat, mert kormányzósértést jobboldali emberek is követtek el. Belügyminiszter [képviseletében Kiss Roland államtitkár]: előterjesztését a napirendről leveszi. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette. 83 78. Belügyminiszter [képviseletében Kiss Roland államtitkár]: előterjeszti javaslatát Szombathelyi János rehabilitálása tárgyában. [Ries] Igazságügyminiszter: ellenzi a rehabilitációt, meg kell állapítani, hogy annakidején az ítélet hivatalvesztéssel járt-e, vagy sem. Belügyminiszter [képviseletében Kiss Roland államtitkár]: leveszi a napirendről előterjesztését. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette. 84 83 Az 520 221/1946. VM IV/1. sz. előterjesztés szerint Lestál Vas Gusztáv (1898-?) a budapesti főkapitányság bűnügyi osztályán volt rendőrdíjnok. 1932-ben a kormányzót sértő kijelentése miatt a rendőrségtől elbocsátották. Magánvállalatoknál dolgozott, majd 1943-tól textil kiskereskedést nyitott. A Baross Szövetség tagja lett, de innen felesége származása miatt kilépett. A nyilasok elől elmenekült. 1943-tól katona volt, de 1944 őszén megszökött. A belügyminiszter rehabilitációként rendőrfőhadnaggyá való kinevezését, szolgálati idejének 1930-tól való beszámítását javasolta. Az előterjesztés mellett megtalálható az Igazságügyminisztérium T. 577/1947. sz. február 17-én kelt, a rehabilitálással szembeni véleményét tartalmazó levele. Ez rámutatott arra, hogy a Baross Szövetséget a kormány az 529/1945. ME sz. r. (MK március 17. 9. sz.) alapján antidemokratikus szervezetként feloszlatta. Az ott viselt szervező-titkári működése miatt nevezettet még akkor is méltatlannak találta a rehabilitálásra, ha népbírósági eljárás nem indult ellene. 84 Az 505 105/1946. BM IV/1. a. sz. előterjesztés előadta, hogy Szombathelyi János (1891-?) 1919. október l-jén lépett a Magyar Államrendőrség kötelékébe, s rendőr főtörzsőrmesteri rangot ért el. 1938-ban ideiglenesen nyugállományba helyezték, 1941-ben azonban tényleges szolgálatra visszahívták. A nagykanizsai internálótáborhoz osztották be. Az internáltaknak több ízben eltávozást, szabadságot és más könnyítést engedélyezett. Ezért, illetve fogolyszöktetés vádjával büntetőeljárást indítottak ellene, s állítása szerint a nagykanizsai törvényszék egyévi börtönre ítélte. Az elítélésre vonatkozó iratok megsemmisültek. Az ügyben meghallgatott tanúk nevezett mellett szóltak. A miniszter Szombathelyi János rendőralhadnagykénti rehabilitálását, s a betöltött szolgálati idő figyelembevételével nyugállományba helyezését javasolta. Az igazságügyminiszter T. 548/1947. sz., a belügyminiszterhez intézett levele kétségbe vonta a rehabilitálás indokoltságát. Egyrészt felvetette, hogy a nagykanizsai bíróság ítélete után megszűnt-e nevezett nyugdíjának folyósítása, mert ha nem szűnt meg, akkor jóvátételnek nincs helye, másrészt, ha megszüntették, akkor is vizsgálandónak tartotta, hogy az internáltaknak engedélyezett kedvezmények az érintett baloldali politikai magatartásával álltak-e összefüggésben. Rámutatott ezzel kapcsolatban, hogy 1941-1943-ban egyes nyilasok és a gazdasági életre káros ténykedést kifejtő személyek is rendőrhatósági őrizet alá kerültek; az ilyen személyek számára biztosított kedvezmények azonban nem jelenthettek olyan politikai magatartást, amely rehabilitálás alapját képezhették.
