Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

[Gyöngyösi] Külügyminiszter: ennek semmi akadálya nincs, de csak mint magánember tehet ott látogatást, mert ha hivatalosan menne ki, ez azt jelentené, hogy a tárgyalásokat fel kívánjuk venni újra. Ettől függetlenül ezt az álláspontunkat közölni kell. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: a külföldi magyarság részéről sokszor hallja azt a panaszt, hogy a kormány nem törődik eléggé a kint lévő magyarsággal. Súlyos panaszokat hangoztatnak, sérelmezik a kormány azon eljárását, hogy túlságosan enyhén kezelik a határon túli magyarok sorsát. Semmit nem éreznek abból, hogy értük valami történik. [Nagy] Miniszterelnök: mi is egy megszállás alatt lévő ország vagyunk, nem rendelkezünk elegendő gazdasági és politikai lehetőségekkel, hogy támogathassuk őket. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: ő is érzi, hogy a magyar kormányt terheli a felelősség e lépések elmulasztásáért, de nem szabad elfelejteni, hogy a szenvedő magyarság legnagyobb része a csehek kezében van, s az ottani intézkedésekkel szemben teljesen tehetetlenek vagyunk. Ma az a helyzet, hogy a lakosságcsere egyezmény rendkívül nagy fegyvert jelent a kezünkben. A csehek belátták azt, hogy ha nem tudnak velünk megegyezni egy gyorsított eljárással, akkor egyetlen egyet sem tudnak átvenni, vagy áttenni egy éven belül magyarjaink közül. Ellenben nem tudunk semmit sem az ellen csinálni, hogy ők ezt a kérdést belügyként kezeljék, s a magyarságot széttelepítsék. A felháborító az egész dolognál az, hogy amikor hajlandók valamit végrehajtani, amit vállaltak, csak olyan feltételekkel hajtják végre, ha még újabb feltételeket köthetnek ki. Ezzel a kérdéssel érdemileg is kell foglalkozni. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: inkább azt sérelmezik, hogy a Miniszterelnökség kisebbségi osztálya annakidején sokkal többet és sokkal jobban támogatta Őket.

64 [Gyöngyösi] Külügyminiszter: minden kétséget kizárólag ez a támogatás revizionista irányban folyt le. Anyagilag többet áldozott erre a célra, és az most hiányzik. De igen félős, hogy újabb revizionista törekvésekkel állunk szemben. Minisztertanács a külügyminiszter előterjesztéséhez hozzájárult.

65 sítására irányuló akció teljesen normális és törvényes adminisztratív intézkedés méreteire korlátozódott volna." (Szabad Nép, 1946. december 28., 3. oldal, idézi: HAJDÚ, 1978, 503-505.) 64 Az utalás az 1945 eló'tti Miniszterelnökség Kisebbségi osztályára vonatkozott. 65 A minisztertanács ülésén elfogadott álláspontot január 14-én jegyzékben ismertette a magyar külügyminiszter a csehszlovák féllel, 1947. január 20-án pedig Gyöngyösi Pozsonyban tárgyalást folytatott Clementis csehszlovák külügyi államtitkárral, megbeszélésük azonban nem járt eredménnyel, mivel csehszlovák részről ragaszkodtak a Cseh- Morvaországba történő munkaerő-átcsoportosításnak, azaz a magyar lakosság széttelepítésének folytatásához. Lásd a [16] 155. sz. jkv. b) mellékletét. A magyar Külügyminisztérium tiltakozott Bidaultnál, a párizsi békekonferencia elnökénél, Mindszenty hercegprímás fellépett a csehszlovákiai magyarok érdekében a Vatikánnál, Trumann amerikai elnöknél, és VI. György angol királynál. (Lásd e kérdéskörről BALOGH, 1988,117-126.,