Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
közmunkákról. 101 Ez alkalommal ismét kénytelen vagyok kizárólag ezzel foglalkozni, mert ez oldotta meg a legkielégítőbb eredménnyel a munkanélküliség kérdését. Az ipari munkanélküliség úgy országos, mint [sic!] fővárosi viszonylatban aránylag enyhe volt. Az építőipari munkanélküliséget is sikerült enyhíteni az építőipari akciók keretében. Az értelmiségi munkanélküliség sem mutatott olyan arányokat, amilyenekre a közalkalmazotti és magánalkalmazotti létszámcsökkentés következtében számítottunk. Ennek oka egyrészt a B-listázottak egy részének a közszolgálatba való visszavétele, másrészt a magángazdaságban való elhelyezkedésük, harmadsorban az átképző tanfolyamok útján munkaalkalomhoz juttatásuk, végül a közmunkáknál történt elhelyezésük. Legnagyobb volt a munkanélküliség a mezőgazdasági és földmunkások körében. A fóldbirtokreform következtében a sommások, a mezőgazdasági cselédek és a részesek nagy része keresethez nem jutott, az új törpebirtokosok pedig vetőmag és termelési eszközök hiányában, de igen nagymértékben az aszály következtében megélhetésüket biztosítani, a kubikusmunkások pedig - főként a tiszántúli részen -, az építőipari és az ármentesítő társulati munkák elmaradása következtében, az elmúlt nyáron és ősszel a télire valójukat megkeresni nem tudták. A mezőgazdasági munkások és a kubikusok a normális viszonyok között az év 52 hetéből csak 40 héten keresztül dolgoznak és ez alatt az idő alatt az egész évrevalójukat megkeresik. A mezőgazdasági főidény az infláció idejére és a stabilizáció első hónapjaira esett. Az inflációs keresetek elértéktelenedtek, a stabilizáció első hónapjaiban pedig a hitelmegszorítások a komoly keresetet nem tették lehetővé. így a mezőgazdasági és földmunkásréteg november második felére, minden tartalékából kifogyva, éhezésnek nézett elébe. A munkanélküliség enyhítésére a leggyorsabb és leghatásosabb megoldásnak tartottam a közmunkák szervezését. Ipari és mezőgazdaság-politikai szempontokat szolgálva, a közmunkák keretében lehet olyan munkálatokat végrehajtani, melyek az árutermelés szempontjából kedvező hatásúak és ezzel a stabilizáció célkitűzéseit is szolgálják. A közmunkákat - mindezekre tekintettel - az ármentesítő társulatok védgát és belvízvédelmi berendezéseinek helyreállítási, valamint a háborús károkat szenvedett városok és községek romeltakarító, és épülethelyreállító munkái körében szerveztem meg, mert ezeknél nem csak a legínségesebb földmunkások, hanem az ipari és az értelmiségi munkanélküliek is keresethez juthattak. Ezek a munkák más vonalon is értékeseknek bizonyultak, mert az iparnak is munkaalkalmat teremtettek, pl. az ármentesítő társulatok zsilip-, szivattyútelepeinek, műszaki és villamos-berendezéseinek a hely101 A közmunkák kérdése, többször szerepelt a GF előtt, így a közmunka-nyilvántartás szervezése, a munkanélküliség esetére való felkészülés, a közmunka-napszámbér kérdése. December elején általános tájékoztatást nyújtott a miniszter a GF-nek a munkanélküliség enyhítésének lehetőségeiről. (MOL XLX-A-10. Stab. XXII. 1946. december 3., 14. pont.)
