Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Szakasits Árpád államminiszter: az ő távollétében letárgyalt egyik javaslathoz is hozzá szeretne szólni. A hitel és pénzforgalom korlátozásából keletkezett egyes kártérítési igények érvényesítésének kizárásáról van szó. 11 Kívánatosnak tartaná, hogy ha ezt az előterjesztést megfontolás céljából a GF elé vinnék. Vannak itt olyan szempontok, amelyeket figyelembe kell venni. [Rácz] Pénzügyminiszter: januárban okvetlen meg kell jelenni a rendeletnek, de egy hónapról lévén most szó, döntő jelentőséggel most nem bír. Kéri, hogy változatlan formában fogadják el és felkéri az iparügyi minisztert, hogy az Anyag- és Árhivatalnál sürgesse meg a szükséges intézkedéseket. Szakasits Árpád államminiszter: a rendelet alapján jogos lenne minden más hivatal számára hasonló mentesítés. Félő, hogy így anarchia keletkezik. [Rácz] Pénzügyminiszter: általános szabályt ezen a téren nem lehet érvényesíteni. [Nagy] Miniszterelnök: helyes lenne, ha a rendelet kimenne és a Gazdasági Főtanács mindettől függetlenül foglalkoznék a kérdéssel az igazságügyminiszter bevonásával. hogy az ország lecsökkentett belföldi szeszszükséglete ekkor 120 000 hl. volt, de a termelési kapacitás a háborús károsodások folytán csak 60 000 hl-t ért el, továbbá, hogy a két háború között 1000-1300 vagon exportja volt az országnak. Mindezek alapján előnyösnek találta az új ipari szeszgyár üzembe helyezését. Az óbudai szeszgyár visszaállítása esetén azonban részére - bár a háború előtt évi 20 000 hl. volt a termelése - egyelőre csak 6000 hl. keretet kívánt megállapítani. Az üzembe helyezés engedélyezésének feltételéül kívánta szabni, hogy a vállalat az 1938. évi üzembeszüntetés miatt a kincstárral szemben támasztható minden igényéről mondjon le, és ne kérje a Szolgaegyházára szállított gépei visszaadását. Az előterjesztés mellett megtalálható az igazságügyminiszter által a pénzügyminiszterhez intézett T. 4566/1946. sz. levele, amelyben közölte, hogy nincs módja hozzájárulni a szeszgyár visszaadásához. Utalt a szeszegyedáruságról szóló 1938: XXX. tc. 23. §-ára, amely úgy rendelkezett, hogy azokat az ipari szeszfőzdéket, amelyeknek törzstermelési kerete az 1937/38. évi termelési időszakban meghaladta a 10 000 hektólitert, ki kellett sajátítani, vagy üzemeltetésüket meg kellett szüntetni. Ennek következtében csak az említett törvény megfelelő módosítása esetén tartotta lehetségesnek az engedély visszaadását. Ez - olvasható a levélben - „természetesen az annak idején - legalábbis a jelentősebb szeszfőzdék tekintetében - végrehajtott államosítás megszüntetését vagy korlátozását jelentené, ami viszont aligha volna összeegyeztethető a gazdaságpolitika újabban követett irányával, s amelynek előreláthatólag politikai szempontból is alig leküzdhető akadályai volnának." A Pénzügyminisztérium előterjesztéseit összefogó borítólapon az adott tárgy címe mellé a Miniszterelnökségen a következő megjegyzést írták: „Az ügy elég bonyolult, a GF kellene, hogy a részleteket megvizsgálja." A GF egyetértett az óbudai szeszgyár üzembe helyezésének engedélyezésével, kikötendőnek tartotta azonban, hogy az engedély csak addig maradjon érvényben, amíg a mezőgazdasági szeszfőzdék a belföldi szükségletet és az exportlehetőségeket nem tudják kielégíteni. Hangsúlyozta továbbá, hogy a termelést és a mennyiség esetleges megváltoztatását a szeszegyedáruság, illetőleg a pénzügyminiszter szabja meg, a gyártásnál azonban a burgonya és tengeri felhasználását kérte eltiltani mindaddig, amíg az ország közellátásügyi helyzete ezek szeszgyártásra való felhasználását lehetővé nem teszi. (MOL XIX-A-10. Stab. XXVIII. 1947. január 21., 6. pont.) Ennek alapján a pénzügyminiszter 1947. március 27-én ismét minisztertanács elé terjesztette javaslatát. Lásd e kötetben a [20] 169. sz. jkv. 85. napirendi pontját. 11 Lásd a jelen jkv. 5. napirendi pontját.
