Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

Szükség van tehát külön felhatalmazásra ahhoz, hogy szóbanlevő iskolákat államosíthassam. II. A másik nehézséget okozó körülmény az, hogy a társaság az államosítással kapcsolatban terhektől akar szabadulni, éspedig olyan nagymértékben, hogy semmiféle további kiadás ne terhelje. Ez azonban nem valósítható meg a következő okokból. 1. Az 1946: XIII. tc. 10. §-ának (1) bekezdése és a 23 500/1946. ME sz. rendelet 6. §-a fentebb idézett rendelkezése értelmében a tanítóknak szerzett jogaik folytán járnak mindazok a járandóságok, amelyeket eddig élveztek. E járandóságok általában a kollektív szerződés szerinti fizetés, egy kisebb résznél az állami fizetés után megállapított külön pótlék, az ingyen lakás, az ingyen fűtés, világítás, egyes kisebb pótlékok (igazgatói, főtanítói, szertárosi, stb. pótlék), a többi alkalmazottal egyenlő mértékben a beszerző csoport vagy a társulat által adott természetbeni beszerzési lehetőség (úgynevezett vételezés), továbbá a bányatárspénztári tagsággal járó juttatások. Ha a szóbanlevő tanítókat állami szolgálatba veszik át, a központi illetményhivataltól nem kaphatnak több fizetést, mint a többi állami alkalmazott. Ezt az állami fizetést a fenti jogszabályok rendelkezése folytán, a társaságnak ki kell egészíteni oly mértékig, hogy a tanítók szerzett jogai biztosítva legyenek. Felmerülhet ugyan az a gondolat, hogy a tanítóknak ezt a szerzett jogát egy újabb jogszabály elvegye, s ettől őket egy újabb törvényerejű rendelkezés megfossza. Ez azonban a következő okokból nem volna kívánatos: a) Mivel a többi munkavállaló szerzett jogait tiszteletben tartják és ezek a munkavállalók mind a magánjog szabályai szerint kapják az illetményeiket, a bányatanítók, de az egész magyar tanítóság, élén a pedagógus szakszervezettel, joggal sérelmeznék, hogy éppen a tanítók kerüljenek hátrányos helyzetbe. b) De súlyos sérelemnek tekintenék a bányák összes dolgozói is. A bányatársaságok alkalmazottai ugyanis a közös sors, a különleges település és az élénk társadalmi élet folytán egymás sorsát nagyon a szívükön viselik. Különösen a bányák dolgozói ragaszkodnak a tanítójukhoz, amit a hozzám nagy számban érkező szakszervezeti és pártnyilatkozatok is bizonyítanak. Ezek a nyilatkozatok és memorandumok a leghatározottabban követelik, hogy a tanítókat jelenlegi jogviszonyukban tartsák meg, vagy ha az nem volna lehetséges, a változással kapcsolatban őket semmiféle hátrány ne sújtsa. c) Ezek a nyilatkozatok is azt bizonyítják, amit a felettes tanügyi hatóságaik eddig is megállapítottak, hogy tudniillik, a bányaiskolákban értékes és nívós oktatói és nevelői munka folyik. Ez a munka részben a vállalatok áldozatkészségének, részben pedig a tanítóság magasabb életszínvonalának, illetve kultúrszínvonalának az eredménye. d) A bányatársaság tanítóinak magasabb illetményét indokoltnak is tartom. A bányatelepüléseken ugyanis az életszínvonal magasabb, a drágaság