Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
az elkobzott vagyonok leltározásával és további hasznosításával sokszor igen tetemes kiadásai merülnek fel, amelyeknek fedezéséről az állami költségvetés keretében kell gondoskodnom és a pénzügyigazgatóságoknak e célból nyitott kiadási számláit megfelelő havi javadalmazásokkal ellátnom. Ezeknek a kiadásoknak az ellentétele a költségvetés bevételi részében a megfelelő rovaton előirányzott, és az elkobzott vagyonok értékesítéséből vagy hasznosításából keletkező bevételek, amelyek azonban elmaradnak, ha az ingatlanokat a községi földigénylő bizottságok földbirtok-politikai célokra igénybe veszik és az igénylők között kiosztják. Hogy ez [a] helyzet be ne következhessek, az 1946. évi szeptember hó 24-én kelt 67 770/1946. XTV. sz. körrendeletben arra utasítottam a pénzügyigazgatóságokat, hogy a népbírósági ítélettel elkobzott ingatlanokat abban az esetben is írassák telekkönyvileg a kincstár nevére, ha a községi földigénylő bizottságok a földrészleteket már kiosztották; ebből folyt az a további rendelkezésem is, hogy a juttatottakat egyelőre, mint a földigénylő bizottság által javaslatba hozott bérlőket kell az ingatlan birtokában hagyni. Minthogy ez a felfogás ellenkezik az igazságügyminiszter úr törvénymagyarázatával és a fóldigénylő bizottságok eddig követett eljárásával, szükségét láttam olyan rendelkezés tervbevételét, amely ezt a kérdést rendezi, anélkül, hogy a földigénylő bizottságokat a földreform végrehajtásában akadályozná. Ezt a célt oly módon kívánom elérni, hogy azokat az ingatlanokat, amelyek az 1945: VI. tc.-kel törvényerőre emelt 600/1945. ME sz. rendelet 7. §-a alapján az államra szállottak - főként, ha azok az államháztartás szempontjából jelentős bevételt biztosítanak - a községi földigénylő bizottságok csak akkor vehessék igénybe, ha azokat a pénzügyi hatóságok földreform céljaira felajánlják; ilyen esetben az az ellenérték, amelyet a juttatottaknak fizetniök kell, a költségek levonása után az elkobzott javak bevételi számláját illeti meg. A földreform tekintetében eddig követett kormánypolitika sikerének biztosítása érdekében azonban a felajánlás tekintetében döntésemet esetenként a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértésben kívánom meghozni. A földmívelésügyi miniszter úr adott esetből kifolyólag 206 808/1946. XIII. sz. átiratában felhívta figyelmemet, hogy a községi földigénylő bizottságok olyan kincstári ingatlanokat is igénybe vesznek, amelyek a földreform előtt is az állam birtokában voltak. A földmívelésügyi miniszter úr véleménye szerint is kívánatos volna, hogy az ilyen ingatlanok csak a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértésben nyilvánított hozzájárulásommal legyenek földbirtok-politikai célokra igénybe vehetők. A mellékletként bemutatott törvényjavaslattal mindkét kérdés megnyugtató szabályozást nyer, miért is tisztelettel kérem a t. minisztertanácsot, hogy az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályával egyetértésben készített szöveget alkotmányos tárgyalás alá bocsátás céljából elfogadni méltóztassék.
