Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

ezt követően évekre elhúzódó viták tárgya lett, melynek során a magyar kormány fokozatosan lemondott a magyar érdekek képviseletéről.

49 Kelet- és Dél- Európa szovjet megszállás alá került országai közül Bulgáriával és Lengyelországgal csupán diplomáciai, kereskedelmi kapcsolatok felvételére került sor, illetve paraszti, mezőgazdasági tapasztalatcsere építése ügyében történtek kezdeményezések. Az időlegesen ígéretes jugoszláv-magyar, illetve román-magyar kapcsolatok fokozatos megromlásával elveszett a lehetősége annak, hogy Kelet-Közép-Európában egy olyan gazdaságpolitikai együttműködés jöjjön létre, amely mérsékelhette volna a túlnyomó szovjet befolyást.

50 Kelet felé a Szovjetunió lett Magyarország - és a többi ország - egyetlen meghatározó gazdasági és politikai partnere. Ez a kapcsolat azonban - ahogy Iklódi Dezső külügyminisztériumi miniszteri tanácsos fogalmazott - rideg, hivatalos keretek között mozgott, közvetlen személyi vagy magántermészetű együttműködés - még a kommunista vezetők között - sem alakult ki. Amerikai és nyugat-európai remények A magyar gazdasági, kulturális, tudományos életnek a nyugati országok felé évtizedes múlttal rendelkező intenzív üzleti- és személyes összeköttetései voltak,

51 amelyeknek helyreállításában nem csupán a kisgazdapárti politikusok, de az SZDP vezetőinek egy része is bízott. A nyugati országok - elsősorban a győztes hatalmak - azonban Magyarországot a hitleri Németország utolsó szövetségeseként tartották számon.

52 Ez világosan megnyilvánult abban, hogy már a béketárgyalásokon a szomszédos országok - főleg Csehszlovákia - Magyarország iránt nem mindig mértéktartó igényeit támogatták.

53 Fokozatosan tudomásul vették a Szovjetunió Magyarországgal szembeni megtorlás-jellegű büntető magatartását. A Szövetséges Ellenőrző Bizottságban résztvevő nyugati missziók vezetőinek tevékenysége csupán arra korlátozódott, hogy figyelemmel kísérték a fegyverszüneti egyezmény végrehajtását, a magyarországi eseményeket, legfeljebb észrevételeket tettek, de érdemben nem befolyásolták ezek intézését. Mégis az angolszász országok vezetői valamelyes megértést tanúsítottak a nehéz politikai-gazdasági helyzetbe került Magyarországgal szemben. így - mint már említettük - felléptek az ellen a csehszlovák követelés ellen, hogy a békeszerződés Magyarországot 200 000 felvidéki magyar befogadására kötelezze, másrészt fellép49 Lásd DL MT. JKV., [3] 183. sz. jkv. 97. napirendi pontját és c-g) mellékletét, a [9] 189. sz. jkv. 65., valamint a [11] 191. sz. jkv. [32] napirendi pontját és 39. sz. jegyzetét, illetve VINCZE 2000., 75. és köv., illetve 115-135. 50 Lásd többek között Gyarmati, 1992 111-121., FÜLÖP-VINCZE, 1998, 129. 51 MOLXDC-A-1-J-1946-XXIII-1751 (6884.) 52 Borhi, 2000, 22-28. 53 Lásd jelen kötet [10] 159. sz. jkv. [56] napirendi pontját, jegyzetét, valamint c) mellékletét.