Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
követ el. Például a nemzeti jövedelem emelését a tüntetések is előidézhetik. A tüntetés politikai manőver, amely nem minden esetben elítélendő és semmi esetre sem demagógia. Szokatlan, hogy az első büdzsé bemutatását ilyen módon akarják jellemezni és kellemesebbé tenni. Nehéz így megszavazni az indemnitást. Szeretnék elkerülni a pénzügyminiszter nyílt színen való megtámadását, ezért kéri a pénzügyminisztert, hogy a jövőben tartsa magát a megállapodásokhoz, és ne tévedjen ilyen politikai mezőnyökre. Ha ez továbbra is így megy, akkor kénytelenek lennének a közvélemény elé vinni a dolgot. 1 [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: megjegyzi, hogy tegnap kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, hogy lesznek-e olyan kijelentései, amelyek érintik az egész kormányt. 2 A pénzügyminiszter parlamenti beszédében burkolt támadást intézett pártja ellen. 1 A Magyar Nemzet aznapi, december 11-i számában jelent meg tudósítás Rácz Jenő parlamenti beszédéről. Az újság általában visszafogottan tolmácsolta az expozé politikailag érzékenyebb részeit. A Rákosi Mátyás által kifogásolt mondatok a közleményben a következőképpen hangzottak: ,A nemzeti jövedelem fokozását nem mozdítják elő tüntetések, politikai manőverek. Itt csak önfegyelem és munka segít. De van másfajta demagógia is: vannak, akik keveslik a közcélokra fordított összegeket." A parlamenti naplóból kiderül, hogy a pénzügyminiszter beszédének több olyan része volt, amely érzékenyen érintette a Kommunista Pártot, illetve a Szovjetuniót. Többek között hangsúlyozta, hogy „a négyszáz éves német befolyás mögött álló erők megsemmisülése után a magyarság soha többé nem lehet idegen érdekek vazallusává. (Elénk taps a Kisgazdapárt és a Szabadságpárt részéről.)", továbbá, hogy „az osztályuralom megdőlt, és soha többé nem kerülhet sor arra, hogy az ország sorsának intézését egyik vagy másik osztály, vagy bármiféle szűkebb csoport ragadhassa magához. (Elénk taps a Kisgazdapárt és a Szabadságpárt oldalán.)" Felemlítette, hogy a tömegek életszínvonala a háború előttinél 45-50 %-kal alacsonyabb. „Olyan tény ez - fűzte ehhez a Rákosi által kifogásolt véleményt -, amelyről meg kell állapítanunk, hogy ezen nem segíthet semmiféle politikai manőver. (Elénk taps a Kisgazdapártban.) Csak türelem és önfeláldozás - folytatta -, csak a válságos idők parancsainak megértése, csak a közvéleményt képviselő pártok önfegyelme (Taps) segíthet ezt a tényt elviselni, és a fejlődést szükségszerűen lassú ütemben megváltoztatni. (Taps a Kisgazdapárt részéről.)" „Nemrég a koalíciós pártok vezetőihez emlékirattal fordultam - folytatta egy újabb kérdéscsoportra rátérve -, s ebben rámutattam a koalíciós kormányzással szükségképp együttjáró különféle nehézségekre és veszélyekre." Kifejtette, „hogy a napi politikának a gazdaságpolitika területére való benyomulása milyen veszélyekkel jár. (Kisgazdapárti helyeslés.) A napi politika velejárója, hogy az abban résztvevő pártok a maguk hatalmi és népszerűségi szempontjainak figyelembevételével formulázzák meg azokat a kívánságokat, amelyeket program, illetőleg »követelés« alakjában a nyilvánosság előtt képviselnek. A pártok között így bizonyos licitálás fejlődik ki." A koalíciónak ezt a nemkívánatos kísérő jelenségét javasolta kiküszöbölni egy közös, három éves gazdasági terv létrehozásával. Ezt a pártok rokonszenvvel fogadták - de, mint mondta - még nem jelölték meg az általuk képviselt irányelveket. A maga részéről azt javasolta, hogy az újgazdák korszerű mezőgazdasági felszerelésekkel való ellátását, öntözési terv kidolgozását, falusi bekötőutak építését, a falvak villamosítását, a falusi lakosság egészségügyi ellátását, öregségi és betegségi biztosítását kell a tervben előtérbe helyezni. Végezetül - s ez már sérthette a szovjet érdekeket is - javasolta, hogy Magyarország kérje felvételét az Újjáépítés Nemzetközi Bankjánál és a Nemzetközi Valutáris Alapnál. (NN 19451947 , IV. kötet, 77. ülés 583-607. oldal.) 2 Lásd e kötetben a [4] 153. sz. jkv. 1. napirendi pontját.