Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
25. [Rácz] Pénzügyminiszter: előterjeszti javaslatát az üzleti könyvek illetékének átalányösszegben való lerovása tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 39 26. [Rácz] Pénzügyminiszter: előterjeszti javaslatát az egyes illetékeknek könyvhasználatával illeték lerovása [sic!] tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 40 27. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: előterjeszti javaslatát az Országos Földmívelésügyi Tanács és földmívelésügyi tanácsok létesítése tárgyában. 41 val állt kapcsolatban, hogy a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ által a Magyar Állami Szénbányák részére, a munkások gabonaszükségletének kielégítésére nyújtott 5,4 millió Ft összegű áruhitelt a MÁSZ-nak 1947 januárjától kezdve három hónap alatt vissza kellett fizetnie. (MOL XIX-A-10. Stab. XVIII. 1946. november 12., 16. pont.) 39 A SZDP iratai között található a 209 040/1946. PM XI. a. sz. javaslat rámutatott arra, hogy az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetékének évi átalányösszegben való lerovására a 130/1942. ME sz. r. (MRT 1942. január 16., 10., sz. 95. old.) által adott lehetőséget a 12 640/1946. ME sz. r. (MK november 1., 250. sz.) 1946. december 31-ével megszüntette. (NF mt. jkv. 1946., [64] 147. sz. jkv. 45. napirendi pont.) Erre - az előterjesztés szerint - azért volt szükség, mert az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetékének átalányösszegben való fizetése nem vált be, mivel a vállalat üzleti mérlegében kimutatott cselekvő vagyonrész értéke és a vállalat által használatba vett üzleti könyvekre és szabadívekre járó illeték mértéke között semmiféle arányosításra alkalmas kapcsolat nem állt fenn. így az átalányt csak azok a vállalatok vették igénybe, amelyek számára ez kedvezőnek mutatkozott. Ez a szabályozás tehát az egyes vállalatoknak indokolatlan előnyt jelentett, az államkincstár illetékbevételét viszont hátrányosan befolyásolta. A vállalatok részéről azonban meg volt az igény az illeték átalányösszegben való fizetésére, s mivel ez a kincstári adminisztráció szempontjából is előnyös volt, javasolta a miniszter a kérdés újbóli, módosított formában való szabályozását. (PIL 283. f. 31. cs. 62. ő. e„ 96-97.) Lásd: 24 000/1946. ME sz. r., MK december 13., 285. sz. 40 Az előterjesztés nincs a jkv. mellett, és tárgyát a jegyzőkönyv értelemzavaró elírással rögzítette. A SZDP iratai között megtalálható 88 957/1946. PM XI. a. sz. előterjesztés tárgya: „Egyes illetékeknek lerovása illetéklerovási könyv használatával." Az előterjesztés hangsúlyozta, hogy az adózóknak a demokratikus jogrendből fakadó több joguk és ennek megfelelő nagyobb felelősségük következtében a közterhek viseléséhez saját tevékenységükkel is hozzá kell járulniuk, így csökkentve egyben gyorsítva a pénzügyi adminisztrációt. Javasolta, hogy a vállalatok az esedékes illetéket hatósági közreműködés nélkül saját maguk számítsák ki és írják le. (PIL 283. f. 31. cs. 62. ő. e., 101-102.) Lásd a 24 100/1946. ME sz. r.-et, MK december 13., 285. sz. 41 A 225 573/1946. VIII. 2. ü. o. FM sz. előterjesztés előadta, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület testületi szerveinek működése a 85 934/1944. FM. sz. r. (MRT szeptember 30., 559. sz., 1864. old.) értelmében 1944. szeptemberétől szünetelt, illetve közgyűlésük és választmányuk hatáskörét az elnökség gyakorolta. Mivel azonban az elnökség tagjainak megbízatása 1946. végével megszűnt, végképp elveszett a kamarák cselekvő- és intézkedési képessége. Hangsúlyozta az előterjesztés, hogy a kamarák hatáskörét gyakorló elnökség tagjai közül az elnök és az alelnökök még 1939-ben kapták megbízatásukat, tehát a mezőgazdaság felépítésében bekövetkezett változás is megkívánta, hogy
