Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
küldöttség elé való megjelenésre, [sic!] 20 A minisztertanács ülését 3/4 1 órakor ismét megnyitja, felkéri Bojta Béla államtitkárt a napirend tovább folytatására. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: ha ilyen komoly a szituáció, a minisztertanács nem térhet napirendre felette. Tűzze ki azonnal tárgyalásra ezeket a fontos kérdéseket, és az összkormánynak kell vállalnia a felelősséget. Vegyük elő az egész kérdést. Meg kell vizsgálni, hogy valóban történtek-e mulasztások, lehet-e valamit csinálni, vagy sem, s a tömeget fel kell világosítani. Végeredményben nem látja a felelősség kérdését felvetve, nem látja tisztán, hogy lehet-e valamit csinálni és, hogy mi tulajdonképpen a mulasztás. Ha ez nem történik meg az utca tovább fog zajongani. Elő kell venni a panamázásoknak, a korrupciónak azt a vádját is, amely a kormányt a parlamentben és az utcán állandóan éri. Vállalatok vannak, amiket támadnak, embereket vádolnak azzal, hogy rengeteget keresnek. Ez a probléma szorosan összefüggésben van az utca hangulatával. Vizsgáljuk meg és indítsuk meg a harcot a korrupció ellen. Rákosi Mátyás államminiszter: úgy véli, a szakminiszterek nincsenek kellően felkészülve erre a tárgyalásra és nincs is a napirendre tűzve. [Erőss] Közellátásügyi miniszter: azonnal is lehet foglalkozni a kérdéssel. Ma be is jelenti, hogy nem ragaszkodik pozíciójához, e pillanatban itt hagyja szívesen, mert nem tűrheti, hogy mesterségesen előkészített formában és kimunkált úton-módon felé irányuljon a vádolás. Az bizonyos, hogy 14 napos minisztersége alatt annyi intézkedést hozott, amit csak napi 15-16 órai megfeszített munkával tudott elérni. Nem bírja a rendeleteket kihozni, mert nap, mint nap küldöttségeket fogad reggeltől estig. Az építőiparosok székházában, ahol értelmes emberekkel és nem egy felheccelt tömeggel beszélt, meg tudta magát értetni. Ha a kormány, mint koalíciós kormány ilyen okosan és tökéletesen képviselt álláspont mellett meg nem marad, mint amit itt Rákosi miniszterelnök-helyettes képviselt, és nem segít neki odakint az utcán abban, hogy igenis egységes a felelősség, akkor nincs mód és lehetőség arra, hogy tudjon a dolgokon segíteni, és az ügyeket továbbvigye. Nem alkalmas ez a pillanat, hogy most átmenjünk az egész kérdéskomplexumon. El kell 20 B. Szabó István államminiszter a parlament előtt, békítóleg azzal próbálta magyarázni a tömegnek a drágaságot, hogy „láncoló kereskedelem ékelődött be a termelő és a fogyasztó rétegek közé, amely a hasznot maga vágja zsebre és a dolgozó népet súlyosan kizsákmányolja." Rajk viszont a tömeghez szólva - mintegy előre jelezte a néhány héten belül nyilvánosságra hozott (de akkor már megtervezett) koncepciós per célját, illetve titkát - kijelentette „rövidesen, talán gyorsabban, mint ahogy azt gondolnák, erőteljes, komoly tettek következnek a reakció letörésére, a fekete árak ellen és a dolgozók életszínvonalának emeléséért. ígérjük, hogy diadalra visszük a dolgozó munkásság, parasztság és értelmiség nagy nemzeti összefogásával nemcsak az asszonyok mostani követelését, de a dolgozók szabad, demokratikus Magyarországát is!" Ezután a tömeg a feketézők ellen tüntetve az Igazságügyminisztérium, majd a Markó utcai büntetőtörvényszék elé vonult. Az eseményről lásd Szabad Nép, 1946. december 7., Tizenötezer asszony tüntet a parlament előtt. Későbbi ismertetésként lásd Sipos Levente: Nőtüntetés az Országházban. Harc a drágaság ellen. Magyar Nemzet, 1989. február 25.
