Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
21 hogy a székely telepeseket megyénkint tömörítsék olyan községekbe, amelyekben már eddig is nagyobb számban települtek székelyek, amennyiben erre a német nemzetiségűek kitelepítése, vagy a földjuttatások revíziója során lehetőség adódik. Felkérem a Földmívelésügyi Miniszter Urat, hogy ily értelemben bocsásson ki rendelkezéseket; 77 3/ hogy a székely telepesek, beszámítva a folyó adófizetési évet, három évig mentesüljenek a ház- és földadó, valamint a terménybeszolgáltatási kötelezettség alól. Felkérem a Pénzügyminiszter Urat és a Közellátási Miniszter Urat, hogy ily értelemben bocsásson ki rendelkezéseket; 78 4/ hogy a németek áttelepítése során elsősorban azoknak a községeknek a kitelepítendő lakosságát költöztessék el, amelyekbe székelyeket telepítettek. Felkérem a Belügyminiszter Urat, hogy ily értelemben bocsásson ki rendelkezést. 79 Indokolás: A bukovinai székelyeket a magyar kormány 1941. és 1942. években azzal az ígérettel telepítette a Délvidékre, hogy ott kb. a Bukovinában visszahagyott ingatlanvagyonuknak megfelelő juttatásban fognak részesülni, és a kapott javak és a visszamaradt vagyon közötti különbözetet pedig később fogják megkapni, ha a vagyon elszámolása a magyar és román kormány között megtörténik. Az ügyre vonatkozó iratok elvesztek. Az ügy természetéből követnyítaná a román kormány figyelmét az akcióra, azt minden valószínűség szerint kontrakarírozná, só't nem tartom lehetetlennek, hogy le is tartóztatnák őket." A feljegyzés szerint egyébként a külügyminiszter nem járult hozzá Bónisék kiküldéséhez, „személyes leutazásukat eredménytelennek, só't politikai szempontból veszedelmesnek" is tartotta a Külügy Politikai osztálya, viszont méltányosnak találta, hogy Bónis igazolt budapesti utazásainak költségét megtérítsék. (MOL XLX-A-1-J-1947-XXXVII-833. sz.) A kérdés érdemi tárgyalása hosszan elhúzódott. 1947 augusztusában Bodor György, a székely telepesek ügyeinek közismert gondozója felvetette, hogy a kormány adjon bizalmas felkérést egy bukaresti ügyvédnek a bukovinai földbirtok-kataszterek másolatainak beszerzésére, és ennek alapján lépjen fel a magyar állam, vagy a telepesek által választott bizottság a román kormánynál, amikor ezt célszerűnek és szükségesnek találja. Ajavaslatot a Miniszterelnökség a Külügyminisztériumnak támogatólag küldte meg. (MOL XTX-A-l-j-1947-XXXVII-lO 745. sz.) 77 Tolna Vármegye, és főleg Bonyhád lett már 1945 áprilisától a bukovinai székelyek központja. Itt szervezte meg Bodor György a Telepítési Hivatalt, vagy ahogy a székelyek mondták, a „Kormánybiztosságot". A kérdésről részletesebben lásd: FÖLDI, 1987. 78 Nem ismerünk olyan, ebben az időszakban kiadott rendelkezéseket, amelyek a székelyeket a ház- és földadó fizetése, illetve a terménybeszolgáltatási kötelezettség teljesítése alól felmentette volna. Tudomásunk szerint csak jóval később, az 1957. évi 11. és 47. sz. tvr.-ek (TRHGY 1957.145., 205-206.) tartalmaztak e tekintetben lényeges könnyítéseket, amennyiben a Csehszlovákiából, valamint Romániából (Bukovinából) áttelepített személyeket a juttatott ingatlanok és ingóságok megváltási árának megfizetése alól mentesítette, illetve elidegenítésük stb. korlátozását megszüntette. 79 A németek összetelepítéséról lásd e kötet [21] 170. sz. jkv-ének [6] napirendi pontját, illetve a 4300/1947. ME sz. rendeletet, MK április 4., 77. sz. Az erre vonatkozó előterjesztés, illetve a minisztertanács ülésén lezajlott vita az intézkedést a Szlovákiából áttelepítendő magyarok elhelyezésével indokolta, a székely telepesekről nem tett említést.
