Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

- szovjet konzulátusokat szerveztek egyes magyar városokban

22 vagy az, hogy a szovjet hadsereg kijevi művészegyüttese előadásokat tartott Budapesten.

23 A szovjet-magyar kapcsolatok alakulása szempontjából meghatározó szerepe volt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak, nem csak a nagyjelentőségű ügyekben, hanem a mindennapi kérdések intézésében is. A SZEB szovjet törzse megyei megbízotti hálózattal rendelkezett. Szviridov altábornagy vezetésével a megbízottak havonként megbeszélést tartottak s részletesen beszámoltak az általuk figyelemmel kísért megyék politikai, gazdasági viszonyairól: a pártok, tömegszervezetek összetételéről, a politikai rendőrség működéséről, a mezőgazdasági munkák állásáról, a jóvátételi szállítások helyi előkészítéséről. E megbízottak olyan utasítást kaptak, hogy törekedjenek bizalmas információs hálózat kiépítésére, lehetőleg ne avatkozzanak bele a megyék ügyeibe, követeléseiknek a kommunisták útján szerezzenek érvényt, továbbá, hogy „segítsenek a Kommunista Pártnak dolgozni a mi sztálini módszereinkkel."

24 A kiadott instrukciók ellenére a SZEB területi szervei még 1947-ben is gyakran közvetlenül beavatkoztak a helyi bíróságok, önkormányzatok és intézmények ügyeibe. Másrészt az általuk beszerzett gazdasági jellegű adatok birtokában a szovjet szervek pontosan tudták, hogy meddig mehetnek el követeléseikben, mi az, amit a magyar kormány - minden protestálása ellenére - végül is teljesíteni tud. A szovjet-magyar kapcsolatokról szólva végül meg kell említeni, hogy 1945 szeptemberétől Szekfű Gyula, a korszak legjelentősebb magyar történésze volt az ország moszkvai nagykövete. A fentiekben említett események formálásában nem volt különösebb szerepe. Megírta viszont s 1947-ben kiadta Forradalom után című könyvét, amely lényegében azt a célt szolgálta - nem csak történészi, hanem követi teljesítményként is -, hogy elfogadtassa népével, a nemzettel a szovjet jelenlét tényét, a Szovjetunióval való minél szorosabb és őszintébb kapcsolatok kialakításának szükségességét. A kötet végén mégis azt hangsúlyozta, hogy erre Magyarország boldogulása miatt van szükség, „ehhez pedig az kell, hogy az új viszonyok között is magyarok maradjunk. Nem mintha ezt bárki is el akarná venni, inkább arról lehet szó, hogy magunktól megfeledkezünk azon tulajdonságainkról, melyek mindenkor biztosították megmaradásunkat. Az egyik vallásunk, a másik történelmünk, hagyományos műveltségünk."

25 22 Lásd a [9] 185. sz. jkv. 50., és a [24] 173. sz. jkv. 40. napirendi pontját. 23 Lásd az [1] 150. sz. jkv. [62] 61. napirendi pontját. 24 SZEB JKV., 13-14. 25 SZEKFŰ, 1947, 203-204.