Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
minisztérium tehessen kivételt. Az eredeti iparügyi tervezet vonatkozó része éppen megfordítandó, vagyis automatikus állami kezelésbe csak a három nagyvállalat kerül, leányvállalat csak akkor, ha ezt a kormány külön rendelettel kimondja. Az igaz ságügyminiszter képviselője azt javasolta, hogy amennyiben vannak okvetlenül kezelésbe veendő leányvállalatok, a kezelésbevételről szóló általános jogszabály a három nagyvállalaton kívül mindjárt ezeket is sorolja fel taxatíve és rendelje el kezelésbe vételüket. Ez után jöhet még, hogy az iparügyi miniszter előterjesztésére kormányrendelet még továbbiakat is állami kezelésbe von. Az iparügyi miniszter és szakértői hangsúlyozták, hogy az összes leányvállalatok, amelyek az iparügyi tervezetben foglalt ismérvek alá esnek, azért vonandók generálisan állami kezelésbe, hogy az állam birtokon belül legyen, különben félő, hogy mire ezeket kormányrendelet szintén állami kezelésbe vonja, vagyonukat máshova elmentik, vagyis kibújnak a kezelésbevétel alól. Maga az iparügyi miniszter is elismerte azonban, hogy ez a kibújás nem lehetséges, ha az általános jogszabállyal egy időben mindjárt megjelenik a kormányrendelet e leányvállalatok kezelésbevételére. A miniszterelnök képviselője ismételten hangsúlyozta, hogy álláspontjától eltérni nem tud, részben, mert az fedi az eredeti tervet, részben, mert leányvállalatok igénybevételére az általa javasolt megoldás szerint is van mód, végül, mert az állam birtokbanlétéből származó haszon csak jelentéktelen lehetne, t. i. a vállalatok így is átsíbolnák vagyonukat részben azokba a leányvállalatokba, amelyek az iparügyi tervezet szerint amúgy sem esnének a kezelésbevétel alá, részben, amelyeknek mentesítése remélhető lenne. Az iparügyi miniszter kijelentette, hogy e kérdést a miniszterelnökkel fogja megbeszélni. Ad 3/ Az iparügyi miniszter a MANERT elnevezésű részvénytársaság mellett foglalt állást. Indokai: ebben az Rt.-ben nemcsak a kezelésbe vett vállalatok, hanem állami üzemek is egyesíthetők rugalmas vezetés alatt; elmarad az állami üzem bürokráciájának nehézkessége; módjában van megbízható, munkás- és közgazdasági rétegből összeállított, szakemberekből álló igazgatóságon keresztül irányítani és racionalizálni. A miniszterelnöki, igazságügyi és pénzügyi tárcák részéről elhangzott ellenvetések: A részvénytársaság amúgy is fiktív valami lenne, mert hiszen nem lennének forgalomképes részvényei és közgyűlése. Ha egyesíti magában a kezelésbe vett összes vállalatokat [sic!] és még állami üzemeket is, mamutvolta folytán vagy elvész a rugalmassága, vagy szétesik vállalati önállóságokra, miáltal létezése indokolatlanná válik. A deficit csökkentése, vagy a nyereség emelése szempontjából az igazgatóság adminisztrációs költségei aggályosak. Egy pl. három tagból álló és összetételében mindent felölelő tanács által támogatott üzemi vezetőséggel való megoldás nyújtja mindazt az előnyt, amit az rt., annak hátrányai nélkül. Kiemelkedik az egyéni felelősség, ami
