Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
őket illeti, ami a háború végén német kézben volt, tekintet nélkül arra, hogy milyen körülmények között került azok birtokába. Ez viszont azt eredményezte, hogy a külföldi tulajdonosok Magyarországtól követeltek kártérítést a Szovjetuniónak átadott vagyonukért. 10 Ezen túlmenően a fegyverszüneti egyezmény értelmében a magyar kormány köteles volt a Magyarországon lévő német javakat az 1945. január 20-ai állapotuknak megfelelően megőrizni, s az időközben ezekben keletkezett károkat a Szovjetuniónak megtéríteni. A károsodások azonban a magyar szervek által meg nem akadályozható okokból (hadműveletek, bombázások, német, illetve szovjet igénybevételek, elszállítások) származtak, ezért a kormány megpróbálta mérsékelni a kártérítés összegét, mégis miután kénytelen volt elvállalni 11 millió forint megtérítését és 1946. októberétől kezdve havi 1 millió forintos részletekben való törlesztését, szovjet részről újabb ilyen jellegű igénnyel léptek fel: a stabilizáció idején Magyarországon megállapított alacsony árak folytán a volt német vállalatokat ért veszteségek megtérítését igényelték. 11 További hosszan elhúzódó viták tárgyát képezte a magyar vállalatok német vállaltokkal szembeni tartozásainak és követeléseinek a kérdése. A magyar kormány igyekezett azt bizonyítani, hogy Magyarország a háború végére nem tartozott Németországnak, mivel a kölcsönös szállítások folytán sokkal nagyobb követelése keletkezett Németországgal szemben, mint amekkora tartozása volt. Ezzel kapcsolatban a szovjet fél rámutatott arra, hogy a békeszerződés 30. cikkében foglaltak szerint Magyarország a maga és állampolgárai nevében lemondott a Németországgal és a német állampolgárokkal szembeni mindennemű követeléséről, kivéve azokat, amelyek 1939. szeptember 1-je előtt kötött szerződésekből vagy más kötelezettségekből, valamint szerzett jogokból származtak, illetve Magyarország német megszállása után keletkeztek. 1947. február 18-án a Szovjetunió képviselői Magyarország Németországgal szembeni tartozása címén 1679,3 millió forint (140 millió dollár) megtérítését követelték, s jelezték, hogy ez az összeg az újabb bejelentések alapján napról napra növekszik, úgyhogy március 10-én a követelés már meghaladta a 2400 millió forintot, azaz a 200 millió dollárt. Ezt a magyar kormány természetesen nem fogadta el - nem is lett volna képes a teljesítésére. Rámutatott arra, hogy a Szovjetunió képviselői a követelések összegének megállapításánál és értékelésénél a tévedések sorát követték el. Hivatkozott arra, hogy a Szovjetunió követelése - miután az ipar és a bányászat jelentős része állami tulajdonba, illetve állami kezelésbe került, „vagy pedig már átadatott a Szovjetuniónak" - kizárólag a magyar nemzeti jövedelem terhére vagy a nemzeti vagyon további részeinek átadá10 Lásd a jelen kötetben a [8] 157. sz. jkv. 20., a [27] 176. sz. jkv 69. napirendi pontját és c) mellékletét. 11 Lásd NF MT. JKV. 1946, a [66] 149. sz. jkv. 6. és a jelen kötetben a [15] 164. sz. jkv. 37. napirendi pontját és b)-c) mellékletét, továbbá DL MT. JKV., a [6] 186. sz. jkv. [7] napirendi pontját, valamint i), 1) és r) mellékletét.
