Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
[Bán] Iparügyi miniszter: előterjeszti javaslatát a Magyar Állami Szénbánya Rt. alapszabályai tárgyában. 54 Ebben az ügyben konferenciát tartottak, az igazságügyminiszter kijelentette, hogy most már közölhető a rendelet. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: a 15. § (1) bekezdésébe bele kell venni, hogy a vezérigazgatót a „minisztérium" nevezi ki. 55 A 9. §-t nem tartja elfogadhatónak. Megint csak meg kell állapítani, hogy egészségtelen állapot a pénzügyminiszternek 26 %-kal való képviseltsége. 54 Előzményekről lásd NF MT. JKV. 1946, a [65] 148. sz. jegyzőkönyv 20. és a [66] 149. sz. jegyzőkönyv 58. napirendi pontját, illetve jegyzeteiket. A jelen jegyzőkönyv mellett nem található az előterjesztés, csupán a Magyar Állami Szénbányák Rt. alapszabályának tervezete. Az MKP iratai között megtalálható a 68 806/1946. IpM I. sz. előterjesztés. Ez hivatkozott arra, hogy a szénbányászat államosításáról szóló 1946: XIII. tc. felhatalmazást adott arra, hogy az iparügyi tárca - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - az állami tulajdonba vett vagyontárgyak, valamint az állam egyéb bányászati vagyonának kezelésére állami vállalatot létesítsen, s arra az államot megillető szénkutatási és bányavállalati jogot, valamint az állami tulajdonba vett vagyontárgyak tulajdonjogát átruházza. A szénbányászat államosítására vonatkozó törvény indoklása is kívánatosnak tartotta azonban, hogy ez a vállalat ne a nehézkes, adminisztratív kötöttségekkel járó állami igazgatás keretei között létesüljön, hanem állami részvénytársaság formájában működjön. Ennek megfelelően biztosítani kívánta, hogy a vállalatnak önálló jogi személyisége, ennél fogva önálló hitelképessége, s így a bányászat tőkeszükségleteinek fedezése könnyebb legyen. Csökkenteni kívánta az államkincstárnak a vállalat tartozásai fejében keletkező kötelezettségét, az állam tehát mint részvényes csak részvénybefizetési kötelezettségének mértékéig tartozzék felelősséggel. Ezen kívül a részvénytársaság alkalmazottai számára nem a közszolgálati, hanem a magánalkalmazotti illetményeket kellett fizetni. Hangsúlyozta azonban az előterjesztés, hogy a részvénytársasági forma által biztosított előnyöket az állami üzemek üzletviteléből leszűrt tapasztalatok alapján olyan rendelkezésekkel igyekezett párosítani, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalat állami jellegét kidomborítsák és a vállalat által kezelt közvagyon ellenőrzését lehetővé tegyék. (PIL 274. f. 13. cs. 43. ő. e., 91-98.) Az 1946: XIII. tc.-vel államosított szénbányászat irányítását azonban hónapokon keresztül nem rendezték. Felügyeletét kezdetben az Országos Államosítási Főmegbízotti Hivatal, majd az 59/1946. GF sz. (MK július 26., 167. sz.) által az iparügyi miniszternek, a GF főtitkárának és a közellátási miniszternek a részvételével létrehozott háromtagú szénbizottság, illetve a hármasbizottság által alakított Magyar Állami Kőszénbányák Központi Végrehajtó Bizottsága látta el. Az iparügyi miniszter az államosított szénbányák kezelésére a 62 400/1946. IpM sz. rendeletével (MK szeptember 29., 222. sz.) intézményként létrehozta a Magyar Állami Szénbányák (MÁSZ) nevű vállalatot, amely az említett hármas bizottság irányításával működött. Ennek az operatív munkára alkalmatlan hivatalnak hatékonyabb részvénytársasággá való átalakítására került ekkor sor. Az államosított szénbányászat felügyeletével, irányításával foglalkozó valamennyi szerv szinte kizárólag a két munkáspárt képviselőinek a részvételével működött. AGF főtitkára, Vas Zoltán rendszeresen, úgynevezett szénkonferenciákon tárgyalta meg az érdekeltekkel a legfontosabb kérdéseket. (Részletesebben lásd: ERDMANN-PETŐ, 1977, 74-79.) 55 Az alapszabály-tervezet 15. §. (1) bekezdésében az szerepelt, hogy az igazgatóság bizonyos intézkedéseket - így a vezérigazgató kinevezését - csak az iparügyi miniszter jóváhagyásával tehet meg. Gerő Ernő a „miniszter" szót javasolta „minisztériumra" kicserélni. A minisztertanács így is határozott. A Magyar Közlönyben megjelent rendeletben mégis a „miniszter" szó szerepel.
