Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

eadem terra Endréd perpetuo possidenda et habenda. Dátum in Guezte, in crastino Sancti Laurencii, anno Domini M° CC° octuagesimo nono. 'Az adat az átíró oklevélből származik. 230 (1289.) (E) — megparancsolja a budai káptalannak, hogy a Szt. Szűz szigetén élő aug. 16. apácák azon kiváltságleveleit, amelyek azok Béc, Ráksi és Dada nevű Pátró birtokaira vonatkoznak, írja át saját pecsétje alatt. Eredetije (Fejér szerint) a kamarai levéltárban volt. Átírta: budai káptalan 1289. aug. 27. — DL 503. (Mon. Pos. 46. 8.) Újkori másolat: (a budai káptalan 1280. [!] aug. 27-i átírásában) HHSTA Handschriften Abt. Österreichische Weltliche Archive, Weiss 158. pag. 143. (DF 258 544.) Fejér V. 3.64. (a Hevenesi-gyűjtemény alapján, 1280-ra) Az oklevél szövege (az átírás alapján): E. [= Elisabeth] Dei gratía regina Ungarie fidelibus suis capitulo Budensi salutem et gratiam. Noveritis, quod sorores de insula Virginis Gloriose super quibusdam possessionibus earum Belch, Rakussy et Dada vocatis sua debent privüegia in quindenis Sancti regis exhibere coram nobis, sed quia propter discrimina viarum ipsa privüegia in specie non audent ad nostram curiam apportare, fideÜtate vestre predpiendo mandamus, quatenus tenorem privüegü eorum vobis super ipsis possessionibus exhibitorum nobis sub vestro sigülo rescribatis, aÜud non facturi. Dátum in Patruh, in crastino Assumptionis Vügüüs Gloriose. A keltezésből hiányzó évszám az átíró oklevél alapján határozható 231 meg. 1289. okt. 17. Hács (E) — jóváhagyja, hogy Nagyberény falubeÜ (de villa Nogberen) harcos jobbágyai (jobagiones nostri exercituales), Chede fia Jakab és ennek atyafiai (fratribus eiusdem): Márk, Miklós és Domokos, valamint Galambud fia Bothyzius és ennek atyafiai (fratribus) saját akaratukból és a küályné beleegyezésével és különleges engedélyével (de nostro beneplacito et consensu ac permissione speciali) a veszprémi egyház jobbágyai közé álljanak örökölt és vásárolt földjeikkel vagy bütokaikkal együtt (simul cum omnibus terris seu possessionibus eorum tam hereditariis, quam emptitiis quocumque nomine censeantur), hogy a továbbiakban az egyház valódi, első és természetes nemes jobbágyainak (veri, primi et naturaliter nobiles jobagiones ecclesie) szabadságai szerint éljenek. Előzőleg ugyanis a küályné Nagyberény földet vagy falut (terram seu villám nostram Nogberen vocatam) a veszprémi egyháznak, helyesebben a prépostnak (ymo preposito ipsius ecclesie) adományozta, s Jakab és Botyzius, valamint atyafiak örökölt és vásárolt földjei miatt per támadt közöttük és Andronicus