Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

Zedlyska vocatam terre Zalouk et Wytk nobilium contiguam Phylippo genero ipsius Zalánk sagittario de Sasvar dedimus, donavimus et contulimus iure hereditario perpetuo et irrevocabiliter possidendam, eo iure, Ubertate ac servitio, quibus alii nobiles de Scypus gratulantur, et ipsam terram eidem Philippo per predictum magistrum Dominicum fecimus assignai!. Ut igitur hec nostra collatio salva semper et inconcussa permaneat, presentes eidem concessimus litteras sigilli nostri munimine roboraras. Et cum presentes nobis fuerint repórtate vei exhibite, nostrum super hoc privilégium concedemus. Datum in castro Scypusiensi, in octavis Sancti Nycolay, anno Domini M° CC° LXX° nono. 117 1279. | — reá szállván a hűtlenek pusztításait követően a Szepesség feletti uralom fia, [IV.] László király kegyéből (domínium térre Scypus, ... post diversas et varias destructiones ... per infideles regni factas, ad nos fuisset devolutum), meghagyja Szt. Márton szepesi egyházát Létán (Leton) és Hejmut (Heymuth) falvak földjének birtokában. A tárnokmestere, Domokos és kancellárja, Gergely mester sói prépost (preposito de Soiu) által a jogtalanul elidegenített földek visszaállítása érdekében a király kérésére lefolytatott vizsgálat során ugyanis Muthmerius mester szepesi prépost bemutatta [IV.] Béla király kiváltságlevelét arról, hogy fivére, Kálmán király lelki üdvéért — aki, amíg élt, birtokolta a Szepességet (qui dum adhuc viveret, terram Scypus possederat usque vitám suam) — Szt. Márton szepesi egyházának adta azokat, továbbá bemutatta [V.] István király (RA 2264. sz.) és [IV.] László király (RA 2903. sz.) okleveleit az adomány megerősítéséről, a vizsgálat során pedig, amelyet — bár az oklevelekkel szemben gyanú nem merült fel—a nagyobb bizonyság kedvéért rendeltek el, a Szepességben élő németektől, magyaroktól és szlávoktól (ab omnibus Theotonicis, Hungaris et Sclavis in eadem terra Scypus degentibus) megtudta, hogy a prépostság valóban az adomány ideje óta folyamatosan és békésen birtokolja a földeket. — D. p. m. supradicti mag. Gregorii prepositi de Sow, au. n. canc. f. n. a. D. millesimo ducentesimo septuagesimo nono. Eredeti: 32 x 22 (+ 4) cm. Díszes kezdő E. Függőpecsét vörös és zöld zsinórja. — Státny Oblastny Archív v Levoíi, Szepesi káptalan m. lt. I. rész. 6.1.3. (DF 272 386.) 18. századi másolatai: a) Őtátny Oblastn^ Archív v Levoíi, Szepesi prépostság lt. Mohács előtti oklevelek 3.10.39. (DF 264 624.) b) Státny Oblastny Archív v Levoíi, Szepesi káptalan m. lt. I. rész. 6.1.4. (DF 272387.) c) Őtátny Okresny Archív v SpiSskej Novej Vsi, Igló város lt. Oklevelek 178. (DF 280 896.) Wagner: Analecta Scep. I. 299. (másolat alapján), Katona: Hist. crit. VI. 804. (Wagner: Analecta Scep. alapján), Bárdossy: Suppl. Scep. 143. (Wagner: Analecta Scep. alapján), Fejér V. 2.581. (az eredeti alapján) — Kivonat: fllésy: Igló 13. (a c) másolat alapján)