Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

Tlrűrűniensis, aule nostrae cancellarii dilecti et fidelis nostri anno Domini M° ducentésimo sexagésimo octavo, ducatus autem nostri anno primo. Szentpétery Imre megjegyzése: „Mutatis mutandis szó szerint egyezik a Kemlukról szóló (Sm. V. 478.) oklevéllel!" [Az előző szám alatti oklevélről van szó.]—IV. Béla király itt említett oklevelét lásd RA 1543. sz. 30 1268. — egész Szlavónia, Dalmácia és Horvátország hercege (dux totius Sclavonie, Daímacie et Croacie) Blagusa (Blagusa) földet Boryzlau (~ Beryzlau), Vlchk, Stepan, Vytku, Rese fia Vulchyk, Drask fia Vulchey és Dragislau zágrábi várnépbeliek (castrenses) ellenében Kövér (ventrosum) Márton zágrábi várjobbágynak ítéli báróival, Henrik bánnal, Dénes zalai ispánnal és udvarának burájával (iudice curie nostré), továbbá Baas mester dubicai (Dobicensi) ispánnal és más nemesekkel együtt bíráskodván. A per során a várnépbeliek azt állították, hogy a föld a váré és Márton jogtalanul foglalta el tőlük, Márton viszont örökölt földjének (sua terra hereditaria) mondta, és azt állította, hogy birtokjogát már megvédte a várnépbeliek ellenében Sándor [al]bán előtt, amiről bemutatta Sándor [al]bán oklevelét, valamint István bán azt megerősítő oklevelét; bemutatta továbbá Roland bán [1261. évi] oklevelét (Smiciklas V. 205.) is, amelyet a herceg átírva patvarkodásban marasztalja el a várnépbelieket, ám a tüzes vassal való megbélyegzésük helyett kegyelemből csupán kettejük, Borizlau és Vulchk hajának lenyírását rendeli el. — D. p. m. ven. patris Ladizlai Dei gráfia episcopi Tynniensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. D. M° CC sexagésimo octavo, ducatus aut. n. a. primo. 14. századi másolata: Zágrábi érseki lt. Liber privilegiorum fol. 59. (DF 283 555.) Tkalcié: Mon. episc. Zagr. 1.137., Smiciklas V. 479. — Kivonat: Wenzel XI. 576. (Tkalcic: Mon. episc. Zagr. alapján), Kukuljevic: Regesta n° 964. 31 1269. — egész Szlavónia, Dalmácia és Horvátország hercege (dux totius jan. 17. Sclavonie, Daímacie et Croacie) oklevélbe foglalja azt az egyezséget, amely Zágráb egyfelől Pribizlaus ispán özvegye, Lilium és vejei, Berizlaus fia Egyed, valamint Tibold nb. (de genere Tyboldi) Kozma fia Sándor, továbbá Salamon fia Ivan, másfelől pedig a zágrábi káptalan, illetve Borch fia Máté és a zágrábi káptalan között jött létre. Pribizlaus özvegye és vejei ugyanis a herceg előtt perbe fogták a káptalant a felső Kasina, Blagusa, Újbirtok és Sziget nevű falvak miatt — melyek közül az utóbbihoz egy szávai rév is tartozik — (super quatuor villis Casna superiori, Blagusa, novo predio vocatis et insula cum portu in Zauá), mivel azokból Egyedéknek feleségeik után leánynegyed jár, noha a birtokokat a káptalan ötven éve békésen birtokolja. A megegyezés szerint a káptalan önként fizet az özvegynek 35 márkát (marcas), Egyednek, Sándornak és Ivánnak pedig 18-18 márkát, akik viszont lemondanak a birtokokkal szemben támasztott követelése-