Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

Átírta: a) TV. Béla király 1242. márc. 18. > Péter fia János traui közjegyző 1324. aug. 9. — Arhiv Hrvatske Akademije, Diplomata latina 1. 21. (DF 230 105.), melynek — pontatlan, 19. századi — másolata: DL 36 148. (Kukuljevic-gyűjtemény) b) IV. Béla király 1242. márc. 18. > I. Lajos király 1358. szept. 3. — (SmiSklas szerint) a traui káptalan lt. 73. Említi: II. András király 1227. Farlati: Illyr. sacr. IV. 337. és IV. 287. (csonkán), Katona: Hist. crit. V. 489. (Farlati: Hlyr. sacr. alapján), Fejér Hl. 2.90. (Farlati: Illyr. sacr. és Katona: Hist. crit. alapján), Kukuljevic: Jura I. 52. (a korábbi kiadások alapján), Smiöklas III. 258. (az a) átírás alapján) — Kivonat: Lucáus: Mem. di Trau 44., Kukuljevic: Regesta n° 187. — Az említést lásd Smiöklas ÜL 278., vö. RA 438. sz. Kétes hitelű oklevél, lásd RA 438. sz. 1 1226. | — Oroszország királya, valamint Horvátország és Dalmácia hercege (rex Ruthenie nec non Croacie Dalmacieue dux) bizonyítja, hogy apja, [II.] A. [= András] király kérésére anyja, Gertrúd lelki üdvéért a Pálnak nevezett révet (portum, qui dicitur Paul) a nagyanyja által építtetett háji Szt. Lőrinc egyháznak (ecclesie Sancti Laurentii de Hoy, quam ava nostra ... construxit) adományozta. — Factum est igitur hoc cyrografum a. ab inc. D. millesimo CC° XX° sexto. Átírta: I. Károly király 1330. aug. 10. > kalocsai káptalan 1407. dec. 8. — Kalocsai Érsekség lt. A kalocsai érseki könyvtár oklevelei 8. (DF 280 230.) Tartalmilag átírta: I. Károly király 1330. aug. 10. > kalocsai káptalan 1407. dec. 8. > Garai Miklós nádor 1412. nov. 19. — DL 79 107. (Zichy cs. zsélyi lt. 212.1456.) Fejér VI. 2.363. — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 194., Zichy okit. VII. 1. 2. — A tartalmi átírást lásd Zichy okit. VI. 204. (1229.) | — az oroszok királya és egész Szlavónia hercege (rex Ru thenorum et dux totius Sclavonie) bizonyírja, hogy az Opud fia Lőrinctől elvett Lipóc birtokot (predium quoddam Lipoue nomine) a hercegi birtokait megillető rendkívüli és más adó (collecta vei aliqua exaccione) alóli mentességgel együtt ezer márkáért (marcis) eladta Demeter mesternek, mivel megtudta, hogy a birtokot korábban annak nemzetségétől (de generatione) idegenítették el. Lőrincet ugyanis előbb a neki adott Gercha-i, utóbb pedig — miután atyafiai (fratrum eiusdem), Dénes akkori nádor (comitis palatini) és Mihály mester kérésére visszafogadta kegyébe — a Podogola-i ispánságtól fosztotta meg bűnei miatt, melyeket atyja, [II.] András király és annak bárói Lőrinc összes birtokának elkobzásával büntettek, de végül az ítéletet maga Lőrinc, András király és mások kérését teljesítve úgy enyhítette, hogy egyedül a mondott birtokot vették el Lőrinctől. Átírta: szepesi káptalan 1407. júl. 26. — (Őtátny Ustredny Archív SR, Bratislava, Szepesi káptalan hiteleshelyi lt. 9. 8.3. DF 263 117.)