Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

keressék elő, tartalmukat átírásban (in transsumpto) a kérelmezőnek jogai védelme érdekében adják ki, az ügyben semmiféle csalás ne történjék. - Jobbra a szöveg fölött: Commissio propria domini regis. Papíron, alján papírfelzetes pecsét töredéke. DL 71149. (fasc. XXI. fr. 3.) 797. 1517. július 18. (sab. p. divisionis apostolorum) in castro nostro Fyzer Peren-i Imre Abaújvár megye örökös ispánja, nádor elismeri, hogy bizonyos rendkívüli dolgokra (pro certis et specialibus negoths), atyafiától (fr.): Peren-i Gábortól (magn.) 300 forint kölcsönt vett fel, amit Mihály napjáig teljesen visszafizet neki. Ha az összeget akkor nem adná meg, akkor Gábor a Szabolcs megyei Zamoszeg kerületben (districtus) fekvő összes birtokát csupán ennek az oklevélnek a hatálya folytán ehoglalhatja, és élheti mindaddig, míg a 300 forintról elégtételt nem ad neki. Papíron, papírfelzetes pecséttel. DL 71150. (fasc. XXI. fr. 1.) 798. 1517. szeptember 27. (27. Septembris) in oppido nostro Baden Miksa római császár, német, magyar stb. khály megfontolta, hogy Peren-i Imre (magn. spect.) nádor, Abaújvár megye örökös ispánja neki régóta mindig hűséggel viseltetett, előkelő családból származik, amelyik nemcsak egy kis vidéken, hanem majd egész Európában ismert katonai és békebeli tudományáról, és Ulászló, valamint Lajos khályoknak, Magyarország szent koronájának (sacrosanctae coronae prefati regni Hungáriáé) szolgálatokat tett, amelyekért elnyerte a nádorságot és örököseivel együtt khályi kegyből az Abaújvár megye örökös ispáni címét. Ezért császári teljhatalmából (a nostra ... caesarea auctoritate) az ő és a Szent Bhodalom fejedelmeinek, grófjainak, báróinak tanácsából, biztos tudtával, császári hatalma teljességéből (ex certa nostra scientia et caesareae plenitudine potestatis) az említett Imrét és mindkét nembeli törvényes örököseit a római szent birodalmi hercegek (nostrum et Sacri Imperii ducem et principem ac duces et principes) közé emelte, felruházta az ezzel járó jelvényekkel és a Sokloys címmel (ducalis nominis honoris insignibus et htulo Sokloys). Elrendeli, hogy ezentúl őket valódi Sokloys-i hercegeknek, a Szent Bhodalom fejedelmeinek (pro veris ülustribus ducibus Sokloys principibusque sacri imperii) tekintsék és címezzék, és ugyanolyan kiváltságokban részesüljenek, mint más birodalmi hercegek. Nemzetségi címerét (gentilitia arma) a következőképpen bővíti ki, mint ahogy ez az oklevélre festve is látszik: Scutum quadripartitum lineis aureis, cuius infima area posterior, suprema anterior coelestini aut lazurei coloris continent, in fundo areae auream coronam margaritis lapidibusque preciosis fulgentem, supra quam est caput humánum fenne harpyae avis monstruosae rapacissimaeque figurám et simihtudinem representans; area vero infima anterior et superior postrema rubei coloris in se leonem aurei coloris coronatum ad instar sursum gradientis continent, ad utramque autem scuti aciem galea redimita lacinhs coelestinis, croceis sive aureis ac rubeis continet pennám iuxta colores ipsius scuti distincte coloratam, in quarum medio consistit angelus coronatus indutus véste crocea seu aurea et stóla coelestini coloris crucibus distincta aureis et alhs extensis itidem coelestini coloris ambabus manibus comprehendens. Scuti acies in hanc immutavimus, meüoravimus et exornavimus modum et formám, videlicet in scutum rubeum quadripartitum etiam distinctum lineis auro splendicantibus, in cuius areis infima posteriore et suprema anteriore leo aureus ad instar gradientis sursum et in areis irűima anteriore et superiori, posteriori grypho aureus habens uterque in unguibus coronam auream et zedulam coho chcum hgatam, in qua hec verba annotata leguntur: „Maximi cae-