Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

Nevezetesen, amikor a király számos hívével együtt személyesen ostrom alá vette Galamboch várát Rácországban, amit a törökök hatalmasul (potenter) elfoglaltak, Péter mester a mondott vár alatt, annak visszaszerzésében vitézül küzdött a királyi ékesség és méltóság dicsőségére, nem rettenve vissza a halálos veszélytől sem, a nyíllövésektől és a lándzsáktól fején hátul életveszélyes sebet szenvedett. Majd mikor a törökök - az ország és az egész kereszténység pusztítói - Ersomlya kerületét (districtum nostrum) pusztították, oroszlán módjára a törökre vetette magát, vitézségét tanúsította azzal, hogy vezetőjük zászlaját elvette, a királynak diadalmasan elküldte, egyik lábán súlyosan meg is sérült, számos mindkét nembéli országlakost, kiket a törökök el akartak hajtani, ettől megszabadított. Majd mikor nem sokkal később a király a főpapokkal, bárókkal, előkelőkkel, lovagokkal, csatlósokkal és nemesekkel a hűtlen oláhok (Olachi/Volachi) - kik akkor a királytól és a szent koronától nyakasán elfordultak - vadságának megfékezésére és felkelésének leverésére Havasalföldre ment, itt a mennyei teremtő közreműködésével a hűtlen oláhokat a királynak és szent koronának visszaszerezvén, a szerencsés és óhajtott győzelemmel vissza akart térni, de nem ismerte az oláhok állhatatlanságát és hűtlenségbe való visszaesését; az oláhok barlangokban, a hegyek rejtekeiben és szorosaiban elrejtőztek és a királynak és egész seregének lest vetettek, Péter ispán nem tért ki, nem hátrált meg, hanem a királyi felség személye és más híveinek megmentésére hősiesen ellenállt, a hűtlen oláhok a jobb karján nagy sebet ejtettek. Azután Péter ispán vitézséget vitézségre kívánván halmozni, a szerémi vidék (contrate Syrimiensis) határára küldte ki egy időre a király, hogy ott a török támadások ellen e határvidéket óvja és védelmezze, a török pusztításaival és betöréseivel olyan vitézül szállt szembe, hogy a törökök távolabbi betöréseit meghátrálásra kényszerítette, ahol többször is összecsapván velük, több sebesülést szerzett, melyek közül egyet a bal kezén földi élete végéig fog viselni. Továbbá Péter ispán hűséges odaadásáról méltó emlékezetül hagyni, hogy szintén már régebben, amikor a király Csehországban fontos ügyekben tevékenykedet, ártalmas ügyködésekből és hatásos mesterkedésekből az országban zavar keletkezett, a béke tiszteletét és az igazság gyümölcsét semmibe vették, amelynek során számos főpap, báró és előkelő lett hálátlanná, a királytól nagy számban fordultak el, és egy idegent, Duratio-i Károly fiát: Lászlót próbálták királlyá választani, így felségsértés bűnébe esvén. Közülük néhai Debrew-i István, a király fő ellensége (emulus capitalis) számos hűtlennel és lázadóval szövetkezvén, felemelte a nevezett László zászlaját, és az ország számos részét és vidékét gyalázatosan e Lászlónak meghódoltatta. Hanem, amikor Abaújvár megyéhez ért, és itt akart háborítani, akkor Péter ispán állandó hűségének erényétől felövezve - amelytől soha nem tért el - más, a királyhoz hű híveivel együtt Noghpatak oppidum mellett az ellenséggel hősiesen összecsapott, őket az első összecsapásban lándzsájával megtámadta, közülük sokakat erős karjával a földre döntött, sokakat leszúrt, közben pedig a harc a másik irányból újult meg, kegyetlen nyilak süvítettek a levegőben, sokaságuk a fellegekéhez volt hasonló, Péter ispánban felébredve az oroszlán vakmerősége, a csapatokon (per turmas) keresztülvívta magát, harcolt, és földre hullott halomnyi emberi tetemeket hagyott maga mögött, lándzsák és más támadófegyverek több sebet és életveszélyes szúrást ejtettek testén, különösen fején szenvedett életveszélyes sérülést egy kézihusáng (clave manuális) ütésétől, amely sisakját széttörte, ez halállal fenyegette, ami miatt hosszú időn keresztül keserves sóhajok között betegeskedett. Ezek így esvén, Debrew-i István feleségét és gyermekeit meg Péter fiait: Györgyöt, Miklóst és Mihályt, az özvegyassszonyt, Debrew-i Mihály fia: Miklóst és Kyszudar (dicti) Péter özvegyét Talya nevű várában hátrahagyta, ő maga pedig gonosz csapatával (prava cohorte) elkezdett hűtlenségével nem hagyott fel, sőt nem átallotta azt tovább folytatni; Erdélybe tartott, hogy az ottani lakosokat Lászlónak vesse alá, ahol sok gaztettet vitt végbe, és megvetette a királyt,