Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

konvent kötelezőlevele értelmében, amit az elmúlt Márton-napon tartozott nekik megfizetni, és ezt teljesítette is, ezért most Peren-i Pétert nyugtatják az összeg megfizetéséről. Papíron, hátlapján rányomott pecsét nyoma. Hátlapján: Sándor detur, solvit, vapz (kézjegy). DL 70765. 303. 1406. november 25. (32. die f. II. a. Symonis et Iude) prope civitatem Cassa Gara-i Miklós nádor tudtul adja, hogy Peren-i Péter (magn.) a királyi székelyek egykori ispánja kérésére Abaújvár és Sáros megyék nemesei számára Kassa városa mellett Simon és Júdás apostolok napja előtti hétfőn (okt. 25.) tartott közgyűléséről Barania-i Mihály nádori embert küldte ki Erdel-i Gergely királyi és Miklós deák fehérvári káptalani emberrel együtt birtokbaiktatás elvégzésére. Ők a közgyűlésre visszatérvén, azt jelentették, hogy a közgyűlés 29. napján (nov. 22.) kiszálltak az Abaújvár megyei Konchlanchya, más néven Veglanch birtokra, és abba Peren-i Pétert az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében, ellentmondás nélkül, örökre beiktatták. A királyi, a nádori és a káptalani ember jelentését az iktatásról rnindkét megye alispánjai, szolgabírái, esküdt ülnökei és más nemesei előtt törvényszékén (in sede nostra iudiciaria) háromszor - ahogy ez szokás - nyilvánosan kihirdettette, és mivel ellentmondás sem a birtokon, sem a közgyűlésen nem történt, ezért a birtokot az alispánokkal, szolgabírákkal, esküdt ülnökökkel és a közgyűlés más nemeseivel bírói hatalmából Peren-i Péternek és örököseinek hagyta. Peren-i Péter részére kiállított példány, amit a nádor privilegiális formában adott ki, függő, autentikus pecsétje alatt. Átírta Zsigmond király 1410. március 29-én. DL 70783. Zsigmondkori okit. II. 5137. sz. 304. 1407. január 22. (in Vincentii) Cassovie Zsigmond király Peryn-i Péter (magn.) egykoron a királyi székelyek ispánja, most pedig máramarosi ispán hasznos és hűséges szolgálataiért, érett megfontolásból, a főpapok és a bárók tanácsából Peryn-i Pétert és örököseit az országlakosok közül elsőként (primum inter ceteros nostros regnicolas) a különös kegyelem ama előjogában (prerogativa) részesíti örök érvénnyel, hogy a bányászok vagy bármely más állapotú emberek Peryn-inek és örököseinek bármely magyarországi birtokán a király különös védelme alatt szabadon és nyíltan kutathatnak és tárhatnak fel (querere et invenire audeat) aranyat, ezüstöt és más érceket. E bányákat sem csere, sem becsű, sem más címen nem fogja sem ő, sem más királyi utóda Peryn-itől és utódaitól beleegyezésük nélkül elvenni, hanem sértetlenül és visszavonhatatlanul meghagyja őt és örököseit ezek birtokában. A bányák jövedelméből származó urbura felét a királynak és utódainak a királyi kamarába tartoznak befizetni (arnministrari facere), másik felét azonban Peryn-i és örökösei megtarthatják maguknak. Az aranyat és ezüstöt teljes egészében, e bányákban szokásos, illendő becsű szerint, minden egyes itteni bányász részét is, a királynak vagy a király nevében urburáriusának tartoznak adni. - Jobb felső sarkában és a pecsét alatt: propria commissio domini regis. Hártyán, előlapján rányomott pecsét darabkái. DL 70766. (fasc. VIII. fr. 17.) - Átírta Zsigmond király 1410. március 29-én. DL 70782. Eltérő névalak: Perin. Zsigmondkori okit. II. 5253. sz.