Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)
Oklevélkivonatok
305. 1407. április 12. (f. ÜL p. Misericordia) Buda Zsigmond király Szatmár megye ispánjához vagy alispánjához és szolgabíráihoz, Zenthelsebeth-i Boldizsár maga és felesége: Margit - néhai Wasuary-i Fekech (dictus) Miklós lánya - nevében panaszt tett. Peren-i Péter (magn.), a királyi székelyek egykori ispánja által, királyi különös parancsra Szatmár megye nemeseinek tartott közgyűlésen az alispán és a közgyűlés esküdt ülnökei neki és Fekech (dictus) Miklósnak Darah-i Miklós, János és Tamás és ezek más atyafiai ellenében bizonyos halastóban való halászat ügyében hatodmagukkal, nemesekkel együtt leteendő esküt ítéltek, úgy hogy mindegyiküknek harmadmagával kellett esküdniük, Boldizsárnak az egri káptalan, Miklósnak pedig a leleszi konvent előtt Mihály-nap nyolcadik napján (okt. 6.). Boldizsár az esküt le is tette, apósa azonban időközben meghalt, így nem tudta az esküt teljesíteni. A Darah-i nemesek ezért Miklós birtokait, ti. a Szatmár megyei Wasuary-t, Zygeth-et, Homok-ot és Saart-t - amelyek feleségét illetik örökség jogán - nádori kézre juttatták, ahol most is van. Mivel a halál az utódok jogát nem csorbíthatja, ezért ennek az oklevélnek kézhezvétele után, az említett birtokokat a nádor, az ispán, az alispán, az esküdtek és bárki más kezéről válasszák le, és adják vissza Boldizsárnak, egyben védjék meg ezek birtokában, továbbá a Darah-i nemesek részéről elszenvedett kártételek és erőszak ügyében a Darah-iakat méltó jóvátételre szorítsák rá. Jobb felső sarkában és a pecsét alatt: relatio Iacobi filii Laczk wayuode Transsilvani. Papíron, hátlapján pecsét nyoma. DL 70767. (fasc. VIII. fr. 18.) Zsigmondkori okit. II. 5427. sz. 306. 1407. május 17. (Hl. p. penthecostes) A jászói konvent tudtul adja, hogy előtte személyesen megjelent Ewr-i Chew fia: János, és bevallást tett. Ha ő Ponyk birtok miatt Peren-i Péter (magn.) volt székely ispán ellen pert indítana, akkor hűtlenség bűnébe essék (in notam inhdelitaem incurreret), és úgy bűnhődjék, amint a zavaros időkben ilyen miatt bűnhődtek. Átírta Bátori István országbíró 1488. június 13-án. DL 71010. Zsigmondkori okit. II. 5494. sz. 307. 1408. június 2. (in vig. penthecostes) Zikzow Kovács (Faber) Miklós szikszói bíró (iudex) és az összes esküdtek (universique iurati de Zikzow), ti. Bot László, Sos István, Simon fia: András (Andreas Symonis), Nagy (Magnus) János, Kovács (Faber) András, Wisli-i Hantzo, Vörös (Ruffus) Tamás, Beller Miklós, Kortzolas János, Tamás fia: Jakab, Vörös (Ruffus) János és Guntz-i Tamás előtt (nostram consulatus presentiam) megjelent az egyik részről Zikzow-i Kortzolas János (prov.), a másikról Durst András Kassa városbéli (de civitate Cassa) posztómető (pannicida), és Kortzolas bevallást tett. 110 kassai számítású forinttal tartozott Durst-nak, amiért lekötötte Szikszón, a város Azalo felé eső határa közelében, a Magyar-hegyen (in monte Hungaricali) levő nagy szőlejének felét 14 napra, amelynek leteltével azonban azt nem tudta visszaváltani, Durst pedig a városhoz (civitas) fordult, hogy erről oklevelet kapjon. Mikor azonban Peren-i Péter (magn.) egykori székely ispánnak elmondták, hogy a szőlő ily csekély összegért vész el, Peren-i a szőlőt kiváltotta, azonnal kifizette a 110 forintot Durst-nak, Kortzolas-nak pedig megfelelő határidőt szabott meg a szőlő megváltására, amit azonban semmiképp sem tudott teljesíteni. Peren-i ezért kérte a várost (nos), hogy a közigazság (causa communis iustitie) és örökösei jogainak biztosítása végett a szőlőben erősítsék meg, és adják azt neki, amelyet a város levelével megtett. Peren-inek megengedte azt is, hogy