Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Előszó

annyiban különbözhetett a korabeli köznemesi levelesládáktól, hogy bizonyára rejtett néhány, a régi, nagy birtokokra vonatkozó tiltakozó levelet is, ez talán a keresztesek dúlásának esett áldozatul 1514-ben. A nemzetség legelőkelőbb ága felemelkedését Zsigmond királynak köszönhette. Övék volt: Terebes, Sztropkó, Füzér, Újvár, Csorbakő, Sáros, Fülek, rövid ideig maglikénak mondhatták Patakot is. A zavaros idők alatt néhány várat, majd 1483-ban birtokaik jelentős részét elveszítették, II. Ulászló trónra lépte után azonban újra az ország legbefolyásosabb mágnásai lettek, jószágaikat újabb uradalmakkal, például Siklóssal gazdagították. A terebesi mellett gyakran nádori ágnak is nevezik őket, mivel egyik tagjuk, Perényi Imre 1504 és 1519 közt a nádori méltóságot viselte, ő szerezte meg Miksa császártól a birodalmi hercegi címet. Utolsó férfi leszármazottuk, Gábor 1567-ben halt meg, birtokaikkal együtt levéltáruk is a koronára háramlott. Az iratokat természetesen erősen kiselejtezték, a jogbiztosító oklevelek azonban a Magyar Kamara archívumában, a Neoregestrata Acta (NRA) sorozatban mindmáig megtalálhatók, az itt levő középkori okleveleket a Diplomatikai Levéltár törzsanyagába osztották be. Az NRA lajstromkönyvei segítségével egykor a Perényiek terebesi levéltárához tartozó iratok kikereshetők. A ma Perényi levéltárnak nevezett irategyüttes a Perényiek bárói vagy más néven nyalábi ágának hagyatékát tartalmazza. A családnak ez az ága is a Zsigmond korban vált jelentőssé, birtokaik két tömbben: Abaúj és Ugocsa megyében feküdtek; az előbbieknek Nagyida, az utóbbiaknak Nyaláb volt a központja. A zavaros időkben abaúji birtokaikat egy időre ők is elveszítették, a Mátyás kor végére azonban visszanyerték hatalmukat. Irataikat a középkorban és a kora újkorban Nyaláb várában, később nagyszőlősi kastélyukban őrizték. Idősebb Perényi Zsigmond 1906-ban letétként adta át a családi levéltárat a Magyar Nemzeti Múzeumnak, onnan a múzeum levéltári osztálya és az Országos Levéltár egyesítésével 1934-ben került a Magyar Országos Levéltárba, ahol jelenleg is őrzik. A Nemzeti Múzeumban az iratokat időrendbe rendezték, majd évtizedekkel később az újkori részét 11 fondba sorolták (P 537-538,1963-1971), a Mohács előtti 621 db oklevelet a Diplomatikai Levéltárba, a Q148. állagba osztották be, ahol a DL 70587-71207 számokat kapták. Idekerült az a négy középkori okmány is, melyeket évszázadokon keresztül a nagyszőlősi levéltárban őriztek, ahonnan Kardos Samu ügyvédhez kerültek, aki eladta őket a múzeumnak. A levéltárat története során többször is rendezhették, ez egyben selejtezésekkel is együtt járt, középkori része így aztán tematikailag nem túlságosan különbözik az átlagos magyar családi levéltáraktól: csaknem kizárólag birtokjogi iratok találhatók benne. Majdnem teljesen hiányoznak a családtagok levelezései, a hivatalviselésükkel kapcsolatban keletkezett és náluk maradt iratok, a gazdasági és birtokigazgatási feljegyzések. A sorozat kötetei közül ez az első, amelyik egy középkori bárói család levéltárát közli, a többiek - igaz különböző szintű - köznemesi családok ügyeiről tudósítottak. Ez az oka annak, hogy a levéltár több törvényszöveget, köztük az Aranybullát és az 1351-es törvényt is megőrzött, számos, igen jelentős politikai eseményre, például a korai a török betörésekre, az 1403-as felkelésre, Hunyadi Mátyás halálát követő mozgalmas esztendő történéseire találunk benne adatokat, a birtokjogi felsorolások pedig vármegyényi uradalmakat vettek számba. A különböző időpontokban lezajlott rendezések alkalmával az oklevelek hátlapjára újabb és újabb jelzetek és a keresést könnyítő megjegyzések kerültek, ezek egyike sem található meg azonban mindegyik oklevélen. Öt különböző jelzetelést tudtam elkülönítem: 1. vastag tollal írva: a 1200-1599 arch. fam. B. de Perény fasc. x fr. y, évszám, alatta tört vonallal elválasztva: évszám-orig.; 2. vastag tollal írva: x* szám; 3. halvány tintával: fasc. x No. y; 4. halvány tintával, vagy ceruzával: No. x; 5.18. sz. írással: kivonat és az oklevél évszámának megjelölése. Nem maradt fenn egyetlen olyan iratjegyzék, elenchus, segédkönyv, ami a teljes levéltárat tartalmazza. Mivel legalaposabbnak a fasciculus - frustum beosztású jelze-