Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)
Oklevélkivonatok
nie, Miklós meg is jelent, a felperes azonban nem, és ügyvédet sem küldött maga helyett, az alperes a törvényes négy napig várt, majd ezután a felperest elmarasztalták. A felek okleveleinek bemutatása után az országbíró az ügyet újból áttette a püspök vagy vikáriusa elé, azzal hogy a felek az Ausztria ellen indított had Márton-napra hirdetett szétoszlásának 22. napján (dec. 2.) tartoznak megjelenni, és 15 nap múlva a püspök vagy vikáriusa erről szóló levelét a bíróság előtt tartoznak bemutatni. Ekkor (dec. 16.) a felek megjelentek, és bemutatták János Nempti-i plébános, vikárius memoriálisát, amely szerint a szabott határnapon mindkét fél megjelent előtte, azonban a vikáriust nem találták otthon, ezért káplánja, János az ügyet a vikárius távolléte miatt Miklós-nap 15. napjára (dec. 20.) halasztotta. Ekkor visszatértek a felek János vikárius elé, és fogott bírák, valamint a vikárius közbejöttével kiegyeztek. Bereck fia: Miklós kiadta Ilonának a teljes, neki járó leánynegyedet a három Szatmár megyei faluból: Beer-ből, Gerch-ből és Terebes-ből, oly módon, hogy Beér birtok harmadrészét minden haszonvételével együtt neki adta, kivéve egy malomhelyet és egy telekhelyet a Beer-i Szenlélek egyház mögött, ami a rétig terjed (excepto uno loco molendini et insessionali loco eiusdem possessionis Beér a parte serotinali scilicet a [!] ecclesia sancti Spiritus in eadem constructa usque ad unum pratum). Ilonát meghagyta a mondott egyház patronátusi jogában, annyi kivétellel, hogy ezen a részen az egyházzal szemben levő két kúria telke - amelyeket Miklós már a maga részéhez népesített be - kelet felé, megmarad Miklósnak (excipiente in ipsa parte ad eandem ecclesiam in opposito vicinaliter duo fundi curie, que etiam ipsi Nicolao ad suam portionem cum popullo [!] decorata versus orientalem possidendam remansissent). - A Meszesen túli vikáriusnak december 23-án (f. III. a. nativitatis D.) erről szóló oklevelét a felek bemutatták az országbíró és a vele együtt ülő bárók és nemesek előtt, hogy ami az ő hivatalát illeti, vizsgálja meg (prout nostro incumbit officio diligenter requisitos), a megegyezést fogadja el és erősítse meg. Miután az asszony férje és ügyvédje is megerősítette, hogy így elfogadja a leánynegyedet, a bíróság Beér birtok harmadát leánynegyed címén Ilonának hagyta, és örök hallgatást parancsolt neki. - Arenga. Átírta Garai Miklós nádor 1381. október 7-én. Eredetije privilegiális volt. DL 70671. -18. sz.-i egyszerű másolat. Bánffy cs. lt. 396. Román Tudományos Akadémia Levéltára, Kolozsvár (DF 260949.). 61. 1339. október 13. (in quindenis Mychaelis) Az egri káptalan az előtte személyesen megjelenő Jakab pap, a Sykzou-i egyház rektora és Makranch-i János fiának: Simon mesternek (nob.) serviense és ügyvédje: Kenys-i Márk fia: Pál kérésére - mivel Simon mester a mondott privilégiumot magányossága miatt nem merte magával elhozni vagy ügyvédeivel elküldeni, s főleg ellenségeitől való félelme miatt (propter unitatem vei singularitatem suam et maximé ob metum quorundam emulorum suorum) - átírta Pál országbíró saját autentikus pecsétjével megerősített, a megjelentek által bemutatott privilégiumát, ami 1335. november 19-én kelt (lásd az 50. sz.). - Káptalani névsor: Nicolao preposito, Iohanne custode, Martino cantore, Dominico de Wyuar, Petro de Zemplin, Dauid de Zaboulch, Iohanne de Patha, Petro de Heues, Iohanne de Borsud, Dominico de Borsua archidiaconis. - Méltóságsor: Chanadino archiepiscopo Strigoniensi, Colocensi sede vacante, N. episcopo Agriensi. Sérült hártya, alul ABC chirographummal, selyemzsinóron függő pecséttel. DL 70620. (fasc. II. fr. 19.) Anjou okit. XXIII. 634. sz.
