Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

ri emberek valamelyike mellé, tudják meg az előadottakról az igazságot, Harazthy Ferencet és a többieket idézzék meg insinuatio-val az idézés 32. napjára a nádori jelenlét elé, perfüggőség, ha lenne köztük, ne vegyék figyelembe, szólítsák fel őket, hogy jobbágyaikat is állítsák elő. - A hatalmaskodásban részt vevő jobbágyok: a Chenthethothffalw-i Fwtho Orbán, Bakos Mihály, Hermech Dömötör, Thomesther György, Thomesther Kelemen, Gereg István, Cheke Miklós, Ethwes Ferenc, Bakos Imre, Jámbor Tamás, Barla Miklós, Sarw András, Kokws János, Warga Péter, Nyak János, Jámbor Dámján, Bokor Miklós, Diznos Jakab, Chere Gergely, Mykos András, Erdély Benedek és a Wanna-i Zabo György. - Kijelölt nádori emberek: Bersen-i István, Solyag-i János, Chepch-i Kakony Albert, Akoshaza-i Sarkán Dénes, Fewldes-i Mihály vagy Gyerke-i Ispán Boldizsár. Átírta a fehérvári káptalan 1513. április 6-án. DL 71125. 765. 1513. március 13. (in Judica) Buda Ulászló király tudtul adja, hogy Peren-i Imre (spect. magn.) Abaújvár megye örökös ispánja, nádor, dalmát-horvát-szlavón bán megjelent a király, a főpapok és tanácsosai (prelatis et baronibus atque assessoribus consiliariis scilicet nostris) előtt, és lemondott báni tisztéről, amit az elmúlt évben Both András egykori bán özvegyének: Annának kezéből nagy költségekkel váltott ki. A báni tisztséget részint az őt állandóan kínzó betegség (ob adversam valitudinem, qua frequenter laboraret), részint azért nem tudja viselni, mert a bánság a bántól állandó személyes ott-tartózkodást kíván, amit azonban mint nádor nem tehet meg. Ezen felül Horvátországban és Szlavóniában is számosan nem törődtek sem a nádor felszólításával, sem saját veszedelmükkel, és nem szálltak időben hadba. Nem volna azonban sem biztonságos, sem lehetséges csupán vicebánjaival és saját hadaival, amelyeket báni tiszte okán kell tartania, a bánságot kormányozni, különösképpen azért nem, mert a török becsapások (excursiones Turcorum) is - nem úgy, mint régen, kis csapatokkal (per parciales gentes) - nagy seregekkel (numeroso et cupioso exercitu) érik az országot. Ezért kérte felmentését és azt, hogy valamely alkalmasnak látszó személlyel töltse be a király a tisztséget. A király a tanácsosaival megvitatta az ügyet, azonban ilyen alkalmas személyt nem találtak, ezért felkérték a nádort, hogy a bánságról ne mondjon le, mire az nehezen ráállt, hogy további negyed évig hajlandó a kormányzásra és az országok védelme felett őrködni. Feltételül azonban kikötötte, hogy ennek az országnak a hadai, a szlavóniai és más csapatok az ő felszólítására szálljanak hadba és engedelmeskedjenek neki, mivel saját katonái nem elegendőek, és kizárólag velük alig lehet valamit kezdeni. Ha negyed év múlva a khály a bánságot nem veszi vissza tőle, akkor nem felel semmiféle, az országokat ezután érő ellenséges veszedelmekért. Erről maga és gyermekei számára hásos tanúbizonyságot kért. A király a főpapok, bárók és tanácsosai tanácsából és akaratából megígérte, hogy ha magyarországi, szlavóniai és más, mellé rendelt csapatok a nádor parancsára nem kelnének fel az errdített országok védelmére, akkor az ebből keletkező veszedelemért sem a nádort, sem pedig gyermekeit nem vonja felelősségre. Ha negyed év elteltével a bánságot nem venné vissza tőle, akkor sem ő, sem pedig gyermekei az ezután következő veszedelemért nem vonhatók felelősségre. - Balra a szöveg alatt: Wladislaus rex manu propria scripsit. - Hátlapján: Regestrata, folio Vc LXXXXIII anno 1513. Előre vonalazott hártyán, a szöveg alatt pecsét nyomával. DL 71124.