Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)
Oklevélkivonatok
iudiás dicti regni nostri Hungarie ordinariis) idéztetheti az idézésétől számított 32. napra a királyi kúriába, az ügyet rendkívüli eljárással, a decretumok figyelmen kívül hagyásával (extra omnem seriem registri, non obstante etiam continetia decretorum) ítéltetheti meg, a 10 046 forint kifizetését kikényszerítheti. - Jobbra a szöveg alatt: Coram me Georgio episcopo Quinqueecclesiensi, canceUario regio. Papíron, alján papírfelzetes pecséttel. DL 71121. 762. 1512. március 25. (in annunciationis Marié) Buda Ulászló küály tudtul adja, hogy Dalmát-, Horvát- és Szlavónországok báni tisztsége az elmúlt hónapokban üresedésben volt, és nagy gondot okozott neki, hogy ezeket az országokat, ti. az ország szent koronájának legkiválóbb ágait és tagjait (spectatissimos et singulares ramos precipueque membra sacre incliti huius regni nostri Hungarie corone) az eUenségtől megmentse, ami sok pénzébe került. Megfontolta Peren-i Imrének (spect. magn.), Abaújvár megyei örökös ispánjának, nádornak szolgálatait. Amikor a küály másfél évig Csehországban tartózkodott, országainak és az ország szent koronája végvárainak (castrorum finitimorum sacre huius regni corone) a küály személyében gondját viselte, azokra sokat költött, így a küály adós maradt neki 33 ezer forinttal. Ennek nagyobbik felét a nádor a végvárak fenntartására, kisebbiket az ország egyéb szükségleteüe és saját kiadásaira fordította, és ebből az összegből a küály kérésére 20 ezer forintot elengedett. Amikor a küály Magyarország szent koronához tartozó Szüéziában volt elfoglalva, a küály személyében az ország gondját viselte, és saját vagyonából nagy összeget fordított a végvárak fenntartására, amit a küály megadott neki. A küály mindkét visszatérése után az országot és a végvárakat sértetlenül találta. A küálynak országai megváltására 15 ezer forintot adott. Ezért Dalmát-, Horvát- és Szlavónország báni tisztét (honorem banatus predictorum regnorum nostrorum Dalmatie, Croatie et Sclavonie) a zenggi kapitánysággal és a kapitánysághoz tartozó várakkal együtt Peren-i Imrének adta mindama szokásos joghatósággal és hatalommal együtt (cum ea omni consueta iurisdictione atque auctoritate), ameUyel az eddigi bánok és kapitányok éltek, ameddig a küály jónak látja (durante nostro beneplacito). A nádor ettől kezdve e bánság és kapitányság címét szabadon viselheti, ezekben az országokban szokásos ítéleteket hozhat, igazságot tehet, és mindennel, ami ehhez a hivatalhoz (officium) tartozik, szabadon foglalkozhat. Ezeket az országokat és a végvárakat, abban a helyzetben, amelyben a küály és a küály emberei kezén voltak, a küály és fia: Lajos, utódai és Magyarország szent koronája számára megőrzi. Akár a küály, akár Lajos, vagy utódai a bánságot, a kapitányságot és a várakat a nádortól vissza akarnák venni, akkor a nádor azt vita nélkül vissza tartozik adni, annyi késedelemmel, amennyi jogos saUariumának kiegyerüítéséhez keU. A küály megígéri a tisztségek elnyerését, hogy a nádor közben arra jobban fel tudjon készülni, és nem nyugszik addig, míg a bánságot neki át nem adja. Ha a török császár, vagy valamelyik basa akkora sereggel törne az országokra, melynek a nádor saját erejével nem tudna eUenáUni, akkor nem fogja magára hagyni, hanem minden segítséget megad neki. JóUehet az elmúlt György-napi országgyűlésen a főpapok, bárók és országlakosok Horvátország védelmére a báni saUariummal együtt jóval nagyobb összeget rendeltek, azonban a küály kérésére más szükséges kiadásokat is figyelembe véve, ezt csupán 25 ezer készpénzben (in pecunüs) és 3000 sóban (in salibus) fizetendő forintra mérsékelte a nádor. Ezt az összeget az első évre sallarium és az országok védelme címén kapja, amiért a nádor a szokásos báni hadakon felül (gentes, quas ratione banatus bani conservare consueverunt) száz lovast és száz gyalogost tartozik tartani az errüített országok védelmére. Továbbá ebből a pénzből hatszáz jól felszerelt horvát lovast (equites de gentibus dicti regni