Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

király nem tudta a visszaváltáshoz szükséges összeget előteremteni, ezért Peren-i Gábor királyi kamarásmesterhez és Ugocsa megye ispánjához fordult, hogy 6000 forint kölcsönt nyújtson aranyban (in auro) e céha, amit ő megadott. Nehogy az összeg visszaadásában csalódjék, ezért egyezséget kötött vele. A Máramaros megyei Hwzth várat a máramarosi sókamarákkal együtt, amelyeket most Sarkán Ambrus (magn.) és Zalka-i László deák (egr.), a khályi gyermekek ottani tisztjei, bírnak zálogban (gubernátor bonorum nostrorum serenissimorum liberorum nostrorum simüiter pro officio a nobis tenent titulo pignoris et arende), Pereny Gábor a saját költségén köteles 7000 forintért aranyban (in auro) Sarkán Ambrustól és László deáktól megváltani. így a teljes összeg 13 ezer forintot tesz ki. Ehhez jön még kamatképpen (pecunie addicionales) forintonként hat dénár, ami összesen 780 forint. Továbbá a 13 ezren felül Pereny Gábor tartozik Sarkán Ambrusnak és László deáknak még 7000 forintot ezüstben (in monetis) kifizetni. A teljes összeg így 20 780 forintot tesz ki. (Quequidem omnes summe prescripte ad racionem monetarum sive parvarum pecuniarum computate unacum addicionibus predictorum aureorum faciunt...). Sarkán Ambrus és László deák Bertalan napján a khály, a főpapok és főurak előtt tartoznak Hwzth várát, a máramarosi sókamarákat alkamaráikkal (cameris filialibus ad eandem pertinenhbus) együtt Pereny Gábornak és embereinek átadni. Pereny-nek így összesen 20 780 forintért a khály bérbe adta e javakat. A bérlet (arendacio) a mostani György-napon kezdődik, amikor a várat és a kamarákat Pereny Gábornak átadják, és addig tart, amíg az összeget az alább megszabott módon a kamarákból és a jövedelmekből vissza nem kapja. Az első évben a máramarosi kamarákból 3500 forintot, azután évenként 4000 forintot vehet ki, a khálynak azonban most és a következő években is tíz tömény sót (decem tumenos salium) keü adnia. A fehér sóból (de albis salibus) a Porozlo-i kamarához oly mennyiségben és mértékben keü adnia, amennyit magának vágat. Az emhtett tíz tömény sót minden évben, amíg a bérlet tart, a khály használatára (pro maiestate nostra et usu nostro) ebben a kamarában adják el, Pereny Gábor iderendelt kamarása e sóról szokás szerint nyugtát (litteras salvi conductus) ad, a kamarás azonban urának is eladhatja a sót. A khály megígéri, hogy Pereny Gábort a vár és a kamarák bérletében (penes nostram arendacionem et inscripcionem) mindaddig békességben megőrzi, amíg azokból az összeget vissza nem kapja. Pereny a zálogösszeg letörlesztése után rninden felszólítás nélkül a khálynak vagy fiának: Lajosnak, ületőleg utódainak köteles a várat és a kamarákat átadni, s azokat közben senkinek el nem zálogosíthatja vagy idegenítheti. - Secreto sigülo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communiri fecimus. - Jobbra a szöveg alatt: Relatio egregii Nicolai de Herend thezaurarh regié maiestatis. - Hátlapján: Regestrata, folio VcLXXQ, anno etc. 1512. Hártyán, zsinóron függő pecséttel. Első sorát díszített, nagyobbított betűkkel írták. A lap felső szélén: Ave Maria. DL 71119. Komáromy: TT 1903.126. 759. 1511. július 17. (V. p. Margarethe vhg.) in castro nostro Soklyos Peren-i Imre Abaújvár megye örökös ispánja, nádor a bácsi káptalannak. Mathwchyna-i Tamás és Barthan-i Peres András (egregii) nevében panaszt tettek. Hét vagy még több esztendővel ezelőtt György-nap táján Harazth-i Ferenc és Lewa-i Zsigmond (egregii) a Bodrog megyei Parys nevű birtokuk határaiból Wanna bhtok felől mintegy 6000 hold szántó- és használat alatt levő földet (terras arabües et usuales) elfoglaltak, és a Bodrog megyei Wanna nevű birtokukhoz csatoltak, azt ma is élik. Küldjék ki emberüket tanúbizonyságul az alább írt nádori emberek egyike meUé, tudják meg az előadottakról az igazsá-