Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

írott levelét, eszerint az Arua-ban lévő Riuisne birtokot régi határai között elhatárolta, és abba Hotimer-t örökre beiktatta. - Határjárás: Incipit enim prima meta a parte Magne Ville, ubi duo fluvii coniunguntur, videlicet fluvius Slemk et fluvius Riuisne, et per ipsum fluvium ascendendo vádit ad arborem pomi, deinde flectitur ad unum monticulum Haraduk vocatum, deinde tendit versus occidentem ad montem Saar, directe procedendo currit per montes ad montem Valch et per summitatem eiusdem montis currit versus orientem et pervenit ad egressum fluvii Beztrech et deinde flectendo currit versus meridiem per bonum spatium et ex ipso fluvio exit et vádit ultra vallem Stoyk tangendo dumum spinarum et vergendo directe pervenit ad tres fontes lutosos et abhinc descendit ad rivulum Slemk et pervenit ad primam metam et ibi terminatur. A király ezt átírván, Riuisne-t Hotimer-nek és általa örököseinek adta szolgálataiért örökjogon és visszavonhatatlanul a fennebb írt határok szerint. - A kettős pecséttel megpecsételve. - Hotimer részére kiállított példány. - Darum per manus magistri Nicolai Albensis ecclesie Transylvani prepositi, aule nostrae vicecancellarii. - Méltóságsor: Philippo Strigoniensi, perpetuo comiti (!) eiusdem loci, Stephano Colochensi et Iohanne Spalatensi archiepiscopis, Lamperto Agriensi, Ioob Quinqueecclesiensi, comite Musuniensi, Brictio Chanadiensi, Philippo Vaciensi, aule karissime matris nostre cancellariis (!), Paulo Vesprimiensi aule nostre cancellario, Timotheo Zagrabiensi, Lodomerio Varadiensi, Dionisio Iauriensi ecclesiis episcopis, Laurentio palatino, comite Supruniensi, Ioachimo bano tota (!) Sclavonie, Nicolao woywoda Transsiluano, comite de Zonuk, Ladizlao comite Posoniensi, Erney magistro tauarnicorum, comite Vorosdiensi, Alexandro bano, iudice curie nostre, Emerico comite Simegiensi, Paulo bano de Zeurinio, Ponith bano, comite Zaladiensi. 1 Datálására ld. Reg. Arp. megjegyzését. 1783-as hitelesített másolat. DL 70589. (fasc. I. fr. 3.) - Eredetije foltos hártyán, a hajtások mentén szakadt, selyemzsinóron függőpecséttel, díszes kezdőbetűjének helyét üresen hagyták. DL 71671. (Reviczky cs. lt.) A regeszta ennek alapján készült. - Átiratai: DL 71162., 71673. és 37357., tartalmilag: Túróci regisztrum 21. Wenzel IV. 1 - Reviczky 1.3. - Fejér V/2. 61. - Engel: Mon. Ungarica 72. - Történelmi Tár 1904. 88. 68. sz. - Reg. Arp. 2319. sz. 7. 1274. április 26. (f. V. p. Georgii) Az esztergomi káptalan előtt Bana-i Kozma ispán özvegye: Stefánia, a Thomoy nembéli Samud ispán lánya, maga és nővére: Petronilla nevében bevallást tett. Stefánia állítása szerint a Wagkuz-ben fekvő Oucha földet - amelyet a két leánytestvér fivéreiktől: Pete-tői és Leustáktól leánynegyed címén kapott - húsz finom ezüst márkáért (marcis finiti argenti) az elkövetkezendő Keresztelő Szent János napjáig rokonuknak (cognato): Cene ispánnak elzálogosítják, mely összeget Stefánia szerint teljes egészében kézhez is kaptak. Ha ők, avagy Pete és Leusták a mondott határnapig a káptalan előtt a földet vissza nem váltanák, akkor az haszonvételeivel és tartozékaival együtt Cene ispáné marad örökre. Mivel Stefánia személyét nem ismerték (et quia nos de notitia persone ipsius domine Stephanie hesitabamus), ezért személyazonosságát a vele együtt megjelenő Mok-i Boya ispán lánya: Katalin, az esztergomszigeti (de Insula Strigoniensi) Szűz Mária egyház apácája igazolta. Hártyán, záró pecsét nyomával. DL 70590. (fasc. I. fr. 4.) Wenzel IX. 52.