Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

plagam ad eandem montem in eodem unam metam terream cursilem, deinde plagam ad eandem quendam alveum tempore pluiaÜ (!) et aquositatis aquam continentem pertransseuntes secus eundem ab ipsa plaga occidentis unam metam terream cursilem, abhinc plagam ad eandem per competens spatium prope quandam concavitatem unam metam terream cursilem, dehinc plagam ad eandem per competens spatium eundo in quodam berch prope quandam vallem magnam unam metam terream cursualem, exhinc plagam ad eandem dictam vallem pertransseundo et cacumen montis alti attingendo ibidem in vertice simüiter metam terream cursüem, a quaquidem sumpmitate plagam occidentis ad predictam descendentes non in largo spatio metam terream cursüem, ulterius plagam ad eandem descendentes simüiter metam cursüem terream, adhuc plagam ad eandem magis descendentes prope quendam alveum exsiccatum metam terream cursüem, adhuc plagam ad eandem dicto alveo et etiam altero alveo pertranssitis metam terream cursüem, adhuc magis plagam ad eandem descendentes a fluvio Zlatina vocato, non longe metam terream cursüem, peramplius in modico descendentes secus dictum fluvium Zlatyna duas metas terreas cumulassent atque agregassent et ibi teiminassent. - A határvonal kezdetétől a végéig a jobb felé eső rész Homonna-i Drugeth Miklósnak és Jánosnak (magistri), a bal felé eső pedig Chazloch-i Lampértnak jutott. Helmech-i Jakab fia: András és Simon fia: Lőrinc maguk és más atyafiaik nevében úgy aüegáltak, hogy a Lampértnek jutott vitás föld egyharmada teljes joggal őket ületi, ezért az ő részükön fekvő határokat az említett Drugeth Miklósnak, Jánosnak és Lampértnak adják, Lampért ehhez szívesen hozzájárult azzal a feltéteüel, hogy a vitás föld ügyében folyó per lezárásáért adott kiadásaiból a Helmech-i nemesek ülőén elégítsék ki, amit András és Lőrinc meg is ígértek. Hártyán, nagyobbított O kezdőbetűvel, selyemzsinóron függő pecséttel. DL 70802. (fasc. X. fr. 2.) Zsigmondkori okit. IV. 2615. sz. 350. 1414. november 14. (40. die oct. Michaelis) Vissegrad Gara-i Miklós nádor a leleszi konventhez. Előtte személyesen megjelent az egyik részről Karol/Karul-i Marhardus fia: András (mag.), a másikról Panyla/Panalya-i Leukus fia: Zsigmond, és bevaUást tettek. Panyla és Apathy nevű birtokaik között fekvő földek és erdők határai miatt közöttük pereskedés volt, fogott bírák rendelésének közbejöttével azonban kiegyeztek. Minden olyan határlevelüket vagy más oklevelüket, mely az említett földek, erdők és határok ügyében kelt, a nádor előtt a királyi kúriában az elkövetkezendő Mihály-nap nyolcadán bemutatják, amelyeket megtekintvén, a nádor végítéletet fog hozni, sem a nádor, sem pedig a felek nem fogják az ítéletet tovább halasztani. Az a fél, melyiknek a földekhez, erdőkhöz és határokhoz nagyobb joga van, az bíróilag és a nádor parancsa értelmében saját esküje útján vagy másképpen, a határlevelei tartalma szerint a földre a szokásos esküt leteheti, jogát bizonyíthatja, a határokat megújíthatja, birtokához csatolhatja. Ha az egyik fél Mihály-nap nyolcadán nem jelenik meg, ügyvédet nem küld, okleveleit nem mutatja be, akkor a megjelenő fél által bemutatott oklevél szerint mond a nádor ítéletet. Az említett nyolcadon megjelent Panyla-i Zsigmond, valamint Marhardus fia: András, és Zsigmond bemutatta Baas mesternek, néhai István király udvarbírájának és gömöri ispánnak 1264-ben kelt privilegiálisát (lásd a 4. sz.). Mivel több oklevelet előmutatni nem tudtak, ezért a felek ítéletet kértek. Mivel Panyla birtok határait a Zsigmond által felmutatott oklevél nem tartalmazta, ezért a birtokok határainak megszemlélése nélkül végítéletet nem lehet hozni. Ezért a konvent küldje ki emberét tanúbizonyságul Zuhafew-i Sebestyén vagy Zelche-i István (magistri) jegyzők és a királyi kúriából külön kiküldött nádori emberek mellé újév napjának 15. napjára (jan.15.) és az azt követő alkal-