Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

kelt privilégiumát, amelyet a korábbi nagyobb, kettős függőpecséttel erősítettek meg (lásd a 186. sz.), kérve annak átírását és megerősítését. Miután megállapították, hogy az oklevél rründen gyanútól mentes, megfontolták azokat a folyamatos ténykedéseket és kiadások terheit, melyeket az uralkodó számára Peren-i magára vállalt, nemkülönben más igen ke­gyes szolgálatokat, melyeket a királynak teljesített és teljesít most is, amelyeknek elvégzé­sében a király a jövőben is bízik. Különösen pedig azt vették tekintetbe, hogy amikor az ország számos vakmerő főpapja, bárója, előkelője és lakosa rossz eszére hallgatva és fegy­vert ragadva nekikezdtek a királyt a trónról elmozdítani, Peren-i Péter megmaradván hű­ségén, tartva magát az igaz úthoz, a gazok tanácsát nem vette figyelembe, szembehelyezkedett velük, magát inkább a királyi dicsőség növelésére akarta adni. En­nek során magát borzasztó vereségnek tette ki, saját személyét és költséges kiadásait ve­szélybe sodorva a királyt szolgálta; a hűtlenek gőgjét eltiporták Peren-i segítségével, ami más hívek hősies tettéhez csatlakozott, és az ország trónján a király az áhított békében megmaradt, királyi kegyelemből, a magasságos ég tanácsára - mely mindent kedvezően irányít és rendez el - a zavargó károkozóknak megbocsátottak, és a lázadók nagyobbik ré­sze kegyelmet nyert. Mikor a király nekilátott, hogy a körüllakó ellenséges népek által a király kormányzatától elszakított határvidékeket (confinia) visszaszerezze, számos bárót és előkelőt Bosznia részeire küldött, a fő ellenség, Heruoya ellen, ki e részeket ellensége­sen tartotta elfoglalva, köztük a hűséges Péter a diadalra készen, mint zsákmányát megra­gadni készülő oroszlán, a hátát mutató ellenségre támadt, és Bosznia nagy részét hatalmasul, tűzzel-vassal pusztította, melynek során számos lázadó borzasztó halállal pusztult el, sok erősséget és gyepűt (fortalitiis et indaginibus) lerombolván, Boszniát fegyverrel lerohanták. Mindezekért az oklevelet Peren-i Péternek és általa Veronikának átírja. Axenga. - Dátum per manus ... Eberhardi episcopi Zagrabiensis aule nostre sumpmi cancellarii. - Méltóságsor: Valentino tituli sancte Sabine sacrocanste Romane ecclesie presbitero cardinali et ecclesie Quinqueecclesiensis gubernátoré, Iohanne Strigoniensi, Colocensi et Iadrensi sedibus vacantibus, Andrea Spalatensi et altero And­rea Ragusiensi archiepiscopis, Luca Waradiensi, Stephano Transsiluanensi, eodem Eberhardo Zagrabiensi, Agriensi sede vacante, Iohanne Iauriensi, Waciensi sede vacante, fratribus Dousa Chanadiensi, Hinkone Nitriensi electis et Thoma Senniensi episcopis, Syrmiensi, Traguriensi, Scardonensi, Sibinicensi, Nonensi, Tininiensi, Macharensi, Pharensi et Corbauiensi sedibus vacantibus, necnon magnificis viris Nicolao de Gara palatino, Iohanne et Iacobo wayuodis nostris Transsiluanensis, comite Frank filio condam Konye bani iudice curie nostre, Paulo Bisseno et altero Paulo de Pech regnorum nostrorum Dalmatie, Croatie et Sclauonie, Iohanne de Marouth Machowiensi banis, honore banatus Zeureniensi vacante, Nicolao Treutul tauarnicorum et comite de Posega, magistratus ianitorum nostrorum honore vacante, Martino Ders dapiferorum, Laurentio de Tar pincernarum, Petro Cheh agazonum nostrorum magistris et Silstrang comite Posoniensi. - A szöveg alatt jobbra fent és lent: commissio propria domini regis. Hártyán, függőpecsét selyemzsinórjával, díszes kezdőbetűvel, benne egy királyfejjel és a Sár­kány-rend címerével, a király nevének minden betűje kiemelt maiuscula. DL 70747. (fasc. VII. fr. 20.) 279. 1405. november 23. (IX. Kai. Decembris) Zsigmond király a főpapok, bárók és az előkelők tanácsából (ua,. mint a 278. sz. oklevél narratio-jának első része). Peren-i Péter (magn.) a királyi székelyek egykori ispánja, maga és fiai: Simon és János nevében, bemutatta a király 1402. január 20-án kelt pátens formájú, ko­rábbi kisebb pecsétjével megpecsételt oklevelét (lásd a 234. sz.) és a jászói konvent 1404. júni-

Next

/
Oldalképek
Tartalom