C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

ELŐSZÓ Az előző, 2003-ban és 2004-ben megjelent VIII. és IX. kötetekkel az oklevél­tár új szakaszához érkezett. Az 142 l-es év elkészítésekor további apró, de fontos változtatások születtek a „Mályuszi IV kötet (1421-1430)" készítésével kapcso­latban. 1. A kötet elején található A felhasznált levéltári források című rész hason­lóképpen a Könyvészeti források és rövidítések összeállításhoz csak a kötetben elő­forduló levéltári, könyvészeti forrásokat és rövidítéseket közli. 2. Az oklevéltárban megtalálható a Magyar Országos Levéltár középkori adatbázisában szereplő valamennyi az 1423-as évben napvilágot látott, legyen az egymagában álló eredeti, átírt vagy másolat, illetve ezek kombinációjában ránk maradt oklevél. így elmondható, hogy az oklevéltár tartalmazza az összes ez évből fellelhető oklevelet. 3. A kötetben szereplő oklevelek közül nem egy teljes szöveggel kapott he­lyet. Ennek oka az volt, hogy olyan egyedülálló jogesetet vagy kancelláriai gyakor­lattól elütő szöveget tartalmaztak, amelynek kivonatos formában való közlésével fontos részek veszhettek volna el a kutatás számára. Ugyancsak - az előző kötet­hez hasonlóan - teljes szövegükkel szerepelnek a missilis-ék is. 4. A VII. kötet megjelenésekor még úgy terveztük, hogy a további kötetek is két évet fognak felölelni, mégis az egyes évek kézirata alapján látszott, hogy a két év egy kötetben kezelhetetlenné válnék. Az oklevéltár terjedelme a fentebbi két változtatás miatt, valamint azért mert az 1423-as év okleveles forrásabázisa kb. negyedével nagyobb mint az előző évé, a jelen X. kötet is, a korábbi két kötet­hez hasonlóan, csak egy év anyagát tartalmazza. 5. Az oklevéltár jelen és elkövetkezendő köteteiből elmaradnak a magyar forint külföldi említései. Ennek egyik oka az, hogy Mályusz Elemér ezek gyűjtését 1420 végéig végezte el, másik pedig az, hogy a külföldi kiadások felkutatása ma a kutatócsoport számára elérhetetlen feladatot jelentenek. 6. Az oklevéltár nem tartalmazza a Dalmáciára, illetve a dalmáciai egyház­megyékre vonatkozó okleveleket sem, mivel e területet Velence 1420 végére telje­sen az ellenőrzése alá vonta és ezzel a magyar korona számára hosszú időre el­vesztek, így az e területre készült forráskiadványok közlései maradtak ki. Ez alól kivétel, ha az oklevélnek mégis van magyar vonatkozása. 7. Az oklevelek kiadásánál az előző kötetekhez hasonlóan a királyi privilé­giumok méltóságsoraiban szereplő személyek is szerepelnek a kivonatok végén. A közlésüknél azonban a sok utalást elkerülendő a nevek az Engel Pál Archonto­lógiájában szereplő alakban szerepelnek, azaz minden esetben a ma használt alak­ban találkozhat velük a kutató. Továbbá a közjegyzői okleveleken szereplő jelvé­nyek ábráit egy külön oldalon közöljük, így a nem ritkán bonyolult jelvények közvetlenül is tanulmányozhatóak lettek. Az előző kötet megjelenése óta további fontos változások történtek a ku­tatócsoport életében. 2006. február l-jén elhunyt a kutatócsoport alapítója és korábbi vezetője, Borsa Iván. A másik jelentős változás, hogy az előző pályáza­ti ciklus lezárultával (2006. december 31.) az MTA-MOL Zsigmondkori Okle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom