C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

nyújtott nekik egy írást, amelyben javait három részre osztotta, továbbá a fenti urak jelenlétében kinyilvánította, hogy tárnokmesterét, Erhart Venket és titkárát, Simon harkircheni plébánost megbízta, miután György, leuchtenbergi tartománygróf, Ferenc esztergomi prépost meg Mihály boroszlói prépost és protonotarius előtt feleskette őket arra, hogy a végrendeletét teljesítsék és hajtsák végre valamint javait a leírtak alapján osszák fel. A király és az urak részére átnyújtott írás az alábbiakat tartalmazta: A passaui püspök kívánsága szerint javait három részre kell osztani. A passaui egyháznak, utódainak, Passau jövőbeli püspökeinek adassanak mindazon ezüstneműk és kincsek, amelyek a püspök tulajdonképpeni végrendeletébe megtalálhatók. Ez legyen az első rész. Javainak második részét a karthauzi kolostornak juttatja különböző összegű örökjáradékok formájában, többek között a rendház építésére adományozza azt a XIII

M aranyat kitevő adósságot, amellyel a király tartozik neki. A kolostornak adja a szentírással és egyházjoggal kapcsolatos valamennyi maga vásárolta könyvet. Az ima- és a misekönyveket a passaui székesegyházra hagyja. A kolostoré legyen továbbá az az ereklye, amelyet a püspök annak megtalálójától a maga számára szerzett meg, kivétel azon darabok, amelyek a passaui oltárhoz tartoznak, miként azok a püspök tulajdonképpeni végrendeletében is megtalálhatók. Harmadszor fivérére és annak gyermekeire hagyja javainak harmadik részét, a kincseket, gyűrűket, köveket, monstranciákat stb., amelyekből azonban más hozzátartozóinak és híveinek is adományoz, miként ezek a tulajdonképpeni végrendeletében szintén megtalálhatók. A Cell-i ispotályra is örökjáradékot hagy. A püspök továbbá kéri a királyt, hogy segítse elő végakaratának teljesítését és végrehajtását, valamint végrendeletét azért viszi az uralkodó és a nádor elé, hogyha abban bármi törvénytelen találtatik, követhesse útbaigazításukat, és így végakaratát a legmegfelelőbben elkészítve saját pecsétjével láthassa el. Továbbá kéri a királyt, hogy együtt a nádorral és az osztrák herceggel legyen végakaratának legfőbb őrzője és védelmezője azon egyházi avagy világi személyekkel szemben, akik annak végrehajtását megakadályozzák vagy megzavarják. Továbbá kéri a királyt, hogy térítse meg számára azt a XLX

C gulden per centum-ot, ami Rozgonyi tartozása, s többek között ebből az összegből udvarának tagjait és szolgáit fizessék ki, és halála esetén testét ezen összegből szállítsák Passauba. - A püspök kérésére az uralkodó megfogadja, hogy Erhart Venket és Simont mindenben támogatni fogja, és felszólítja valamennyi birodalmi és birodalmon kívüli alattvalóját, hogy ezeket ne hátráltassa vagy zavarja, hanem törekvésükben támogassa, védje, óvja, segítse és pártolja. Bejegyzés német nyelven. HHStA, RRB H fol. lc. (DF 291950.) - Altmann I. 5598. reg. 1007 Aug. 4. (zu Gran, am mittwochen vor sant Laurentn tag) Garai Miklós nádor elismeri, hogy György passaui püspök, az esztergomi érsekség kormányzója, akit immáron az Úr magához szólított, mikor még jó erőben és tiszta elmével találtatott, magához kérette őt az uralkodóval egyetemben, hogy utolsó akaratát és javai ügyében történő rendelkezését tőle, magától