C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

királyi és Balázs mester kanonok káptalani ember Dénes-nap utáni vasárnap (okt. 11.) a Bathmonostra, ezutáni kedden (okt. 13.) a Dawoth, végül ezutáni szerdán (okt. 14.) a Zeremlyen opidumokban tartott vásárokon kikiáltással megidézte Mihály fiát: Jakabot mindenszentek nyolcadára. - Ekkor azonban Mihály fia: Jakab nem jelent meg, hanem engedte, hogy őt további bírságban marasztalják el. Mivel Mihály fia: Jakab sem az idézést, sem a kikiáltást követően nem jelent meg előtte és az elismervényt arról, hogy az esküt az ország szokásának megfelelően tette le, nem mutatta be, ezért az országbírónak és a vele ítélkező nemeseknek úgy tűnt, hogy Jakab az esküt törvényesen nem tette le, ezért őt in facto potentie el kell marasztalni. Ezért az országbíró kikérve a vele ítélkező nemesek tanácsát nolens ipsius Jacobi huiusmodi indebite depositionis prescripti sui iuramenti consequenterque prescriptos suos actus potentiarios simpliciter et impune pertranssire, ne idem in premissis sibi comodum reportasse gratuletur, sed potius eius pena alios quoslibet ab huiusmodi indebita depositione iuramenti ac patratione actus potentiarii terreret, restringeret et retraheret ceterisque transsiret in exemplum, Jakabot in facto potentie, azaz fó- és jószágvesztésben ítéli el, a kizárólag őt illető birtokjogok kétharmadát a bíró, egyharmadát a másik fél kezére juttatva. - Miután az országbíró kiküldte a királyi és a kalocsai káptalani embert a birtokjogok lefoglalására és azoknak, akik a lefoglalt jószágokat megváltanák, erre vízkereszt nyolcadát jelölte ki a királyi jelenlét előtt, kérte a bácsi káptalant, hogy erre a nyolcadra tegyenek jelentést. Ekkor Fülöp diák János bán nevében országbírói levéllel bemutatta a bácsi káptalan privilegiális oklevelét, miszerint a káptalan az országbíró bírói intézkedése értelmében Pethke-i László kúriai jegyzővel, királyi emberrel kiküldte Miklós kanonokot tanúbizonyságnak, akik Lúcia-nap utáni hétfon (dec. 14.), midőn Jakab egyedül őt illető minden birtokjogához mentek, hogy a lefoglalást végrehajtsák, tunc prefatus Jacobus per ipsos apprehensus captivitati eorum mancipatus extitisset, quem quidem Jacobum captum et vinculatum, prout in talibus consuetudo regni requireret, in curiam regiam manibus iudiciariis presentandum ducere voluissent, ezután fogott bírák közbenjöttével a felek úgy egyeztek meg - ahogy János bán személyesen egyfelől, másfelől Jakab liber et de ipsa captivitate emissus et eliberatus személyesen gyermekei: Uriel, Lázár, Benedek és Dorottya puella, valamint Zantho-i Morhardus fia: Miklós gyermekei: Bálint, István, Ilko és Zsuzsanna puellák terhét magára és örökségeire véve a káptalan előtt korábban bevallást tettek -, hogy Jakab formidans ipsius capitalis sententie sibi inminentis excidium, volens exinde dicti sui capitis periculum temporali satisfactione evitare, a Bodrog megyei Zaath nevű birtok őt és fiait megillető felét minden haszonvételével és tartozékával, azaz művelés alatt álló és nem álló szántóföldekkel, erdőkkel, rétekkel, ligetekkel, Duna-vizekkel, vízfolyásokkal, mocsarakkal valamint két sziget és 17 halastó felerészeivel együtt feje megváltásáért János bánnak és fiának: Lászlónak adta örökbe minden őt és fiait e birtokban illető tulajdonjogát János bánra, Lászlóra és utódaikra ruházva; ha időközben János bánt, Lászlót és utódaikat az ő meg Morhardus fia: Miklós gyermekei az átadott birtokrészben bármilyen módon zaklatnák vagy abból kizárnák,