A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
kell mondani, hogy a személyi kultusz, az a csoport, klikk vagy más ebben a bűnös. Ezt meg kell mondani. Ha akarjuk, ezen belül utalhatunk rá nevekben is, de akkor legyünk pontosak. Itt Rákosi és Farkas volt a főszereplő, Gerő és Révai másként jelentkeztek. Péter Gábor és a kisebbik Farkas 51 ügye is ide tartozik. És még más emberek is vannak. Meg kell ezt nézni. Megneveznék a múltból néhány hibát, hogy értsenek belőle, pl. az avantgardizmust. Ez mit jelent a gyakorlatban? Mikor az volt a szólam, hogy a pártot szolgáljuk, nekünk csak a párt parancsol, ezen következetesen a központi vezetést értették, járási, kerületi pártbizottság soha nem volt előttük semmi. De még a Központi Vezetőséget sem, előttük Rákosi és Farkas volt a párt. Volt tehát olyan avantgardizmus, amely a párt szolgálata jelszava alatt a valóságban a párt fölé helyezte magát és csak egy-két személytől fogadott el utasítást. Volt avantgardizmus más vonalon és más értelemben is. Ezt is meg kell nevezni, mert most is megvan az aktualitása olyan értelemben, hogy „egyesek" szerint a Magyar Népköztársaság összes állami szerve megbízhatatlan, ellenséges, kivéve az Államvédelmi Hatóságot. Ez a nézet megkezdődött 1945 januárjában, mert az államvédelmen belül volt olyan törekvés, hogy a Politikai Bizottságnál bebizonyítsák, rajtuk kívül más megbízható nincs. Elérték, hogy 12 éven át harc folyt olyan szervek között, amelyeknek együtt kellett volna dolgozni, és az ellenségnek sikerült a rendőrségen, hadseregen belül izolálni az államvédelmet és ellenséges hangulatot kelteni, egyébként nem ellenséges elemekben is. Nem gondolom, hogy ezt teljesen kifejtsék, elég ezt megnevezni és mindjárt értik, miről van szó. Szerepelnek itt a koncepciós perek és az 1 millió 200 000 fő nyilvántartása is. Ez szerintem elvileg is külön kérdés, bár azonos hibából származik. Az egyik az az irányzat és tendencia, amely a koncepciós perekhez vezetett, a másik amely a munka elbürokratizálódáshoz vezetett. Ez az 1 millió 200 000 fő tulajdonképpen a néptől való elszakadás és az igazi ellenség szem elől tévesztése. Ez mind benne van az 1 millió 200 000-ben. Van még egy harmadik kellemetlen kihatása a dolognak, hogy ez az egész avantgardista helyzet, amibe az államvédelmi munka bizonyos időszakban került, demoralizáltsághoz vezetett az apparátuson belül és tönkrementek tömegesen olyan emberek, akik mikor oda bekerültek rendes, becsületes emberek voltak. Ezt nem ajánlom a szövegbe bevenni, de megmondom, hogy az államvédelemnél még most is küzdünk ilyennel. Légionárius szellem kerekedett felül. Csúnya ez a szó, de igenis kifejlődtek ilyen emberek, akik azt akarták a fizetés legyen jó nagy, és ha gépkocsit látnak meg ennivalót, abból övék legyen az oroszlánrész és ennek fejében mondják meg, hogy aznap kit kell lefejezni és ők azt megcsinálják. Volt ilyen szellem? Volt és ma is van. Most is találkoztunk egy szégyenteljes dologgal. Utazott kifelé a magyar kormányküldöttség és a kísérő küldöttség is. A szokások Farkas Vladimírról, Farkas Mihály fiáról van szó, aki Kádár János egyik kihallgatója volt 1951ben. 988
