A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
erről valami. 46 a rádióban, a filmhíradóban szerepelt. Ez nem kell. Az első lépcső a sajtótudósítást szűkíteni. Itt a következő furcsa dolog volt. A külföldi sajtóban megjelentek ítéletek és nálunk nem tudott róla senki. Utánanéztem, hogyan lehet ez, és kiderült, hogy ezek nyílt tárgyalások, a sajtótudósítók részt vesznek rajta, sőt az amerikai újságíróknak megküldték pl. a tárgyalási naptárt, ami lesz, de a mi újságíróinknak nem szabad volt írni róla. Ha nagy kár volt, hogy januárban óriási sajtó foglalkozott ezzel, állandó rovat volt, akkor most ez egy rettenetes műfaj, nyílt tárgyalás magyar sajtó nélkül. Mind, ami hátrány megvan, és nincs meg az előny. Hogy miért, nem tudni. Nem sikerült keresztülvinni és arra a következtetésre kell jutni, hogy vagy kevesen, de nagyon fontos posztokon, vagy többen, kevésbé fontos posztokon vannak olyanok, akik nem értenek velünk egyet a zárt tárgyalás kérdésében. Vitassuk meg, vigyük dűlőre ezt a kérdést. Hátra van még 900-1000 ember ügye, ami jelenleg folyamatban van. Képesek vagyunk, hogy ezeknek a zömét zárt tárgyaláson, színház nélkül tárgyaljuk meg? Képesek vagyunk rá. Ezt a rendszert, hogy a tárgyalás a mi közvéleményünk számára félig zárt, a nyugat számára nyílt, sürgősen meg kell szüntetni. Ez egy borzasztó dolog. A rádiót hallgatják a munkások is, de zömével az eleven, mozgékony kispolgárok és mindennap tudják, hogy kit ítéltek halálra, vagy nem így van, hanem úgy. Mérlegeljék, ha úgy gondolják, nem kell zárt tárgyalás. Fenntartom mégis, hogy az ellenforradalmi cselekményekért felelősségre vont emberek jelentős részét tessék zárt tárgyaláson megtárgyalni. Ezt kívánja az ország és a nép érdeke. Ha nincs egyetértés, vitassuk meg, ha van, akkor annak zártnak is kell lenni. Azt értem alatta, hogy a fogdából felkísérő emberre kötelező a titoktartás és az ügyvédre is, aki megszegi, viselni kell a következményeket, a törvény értelmében le lesz tartóztatva és el lesz ítélve. Muszáj ezt megcsinálni, már az állami fegyelem miatt is. Lehetetlen dolog, hogy bizonyos nyugati sajtó és nem sajtó körök pontosabb tájékoztatással rendelkezzenek, mint a saját Politikai Bizottságunk, a saját kormányunk. Az ügyészségnél, sőt még a belügynél is van kiszivárgás. A kegyelem kérdéséről. Híve vagyok mind a kétfajta kegyelemnek, a 46 Elszánt gyilkosok, megrögzött ellenforradalmárok. Megkezdődött Tóth Ilona és társainak bűnpere. Népszabadság, 1957. február 19.; Sorra megdőlnek a gyilkos börtöntöltelék Gyöngyösi-, „Piri" hazugságai. Folytatták Tóth Ilona és társai bűnperének tárgyalását. Népszabadság, 1957. február 21.; Csütörtökön kezdik meg Obersovszky Gyula kihallgatását Tóth Ilona és társai bünperében. Népszabadság, 1957. február 27.; Obersovszky Gyula a bíróság előtt. Népszabadság, 1957. március 1.; Gáli József író tudott Kollár meggyilkolásáról. Népszabadság, 1957. március 5.; Obersovszky is kénytelen volt beismerni: tudott Kollár meggyilkolásáról. Népszabadság, 1957. március 7.; Kovács Ferenc - szökött rab - vallott a Tóth Ilona-per pénteki tárgyalásán. Népszabadság, 1957. március 9.; Gyilkossági kísérlet az ellenforradalmi röplapok „védelmében". Népszabadság, 1957. március 13.; Tanúvallomások a Tóth Ilona-perben. Népszabadság, 1957. március 17.; Tanúk vallottak Tóth Ilonára és társaira. Népszabadság, 1957. március 19.; Két tanár, akit Gyöngyösiek „áruló-gyanúsnak" tartottak. Népszabadság, 1957. március 21.; A Fürj Vendéglő felkelői a Divatcsarnokból öltöztek fel. Népszabadság, 1957. március 23.; Szakértők kihallgatása a Tóth Ilona-perben. Népszabadság, 1957. március 27.; Perbeszédek a Tóth Ilona és társai bünperben. Népszabadság, 1957. március 29.; Az utolsó védőbeszédek Tóth Ilona és társai bünperében. Népszabadság, 1957. március 30.; Az utolsó szó jogával éltek Tóth Ilona és társai. Népszabadság, 1957. április 2.; Tóth Ilonát, Gyöngyösi Miklóst és Gönczi Ferencnét halálra ítélte a bíróság. Népszabadság, 1957. április 9. 954
