A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

kontráztak. Ennek a maradványa még érezhető az elvtársakkal való érintkezésben. Az egyoldalúság az egyik hibája, jó lett volna a belügyi nyomozó szervek hibáiról is szólni. Pl. az 5. pontban arról írnak: „Bűnüldöző és igazságügyi szerveink azonban az ilyen személyeket gyakran tudatos ellenforradalmárként üldözték, és ítélték el súlyosan, holott ezekkel szemben nem a megtorlás módszerét kell alkalmazni." Ugyanakkor a nyomozási dokumentumra nincs kritika. Van erre egy szovjet közmondás: „A kritikát bízzák rám, az önkritikával majd én elbánok." Még egy lényegbeli dologról. Az első oldalon az 1. pontban van: „így az év végén az elítéltek száma előreláthatólag 25-26 ezerre nőhet. A börtönök és b.v. munkahelyek jelenlegi össz-befogadó képessége összesen 18 440 fő." Ez sem megnyugtató dolog, mert el lehet képzelni, hogyan néznek ki ezek a helyek. Alaposan át kell nézni az elítéltek és a közhatósági Őrizetbe vettek létszámát és ahol indokolt, csökkenteni kell. Egy apró ténnyel akarom még illusztrálni, hogy a szellem a belügyben nem kielégítő, hogy ma is vidáman éneklik, hogy „Nem lehet az ÁVO-sokkal kikukoricázni!" Ezt a Belügyminisztérium klubjában is éneklik. Vagy egy másik: a Szabadsághegyen, ahol a rendőriskola van, a pártszervezetbe egyetlen ÁVH-s sem került be. Ezekre fel kell figyelni, és változtatni kell. Kiss KÁROLY elvtárs: Az előterjesztéshez fűzött határozati javaslathoz szeretnék pár szót szólni. Nagyjából és egészéből az előterjesztéshez fűzött határozatokat helyesnek és jónak tartom, indokolt, sőt éppen ilyesfajta határozatot tartok helyesnek, amelyik nem amnesztia, jobb, ha most nem amnesztiát adunk. Az amnesztia a bírói karban, az ügyészségi karban zavart okozna. Én az egyéni kegyelmet helyeslem, az egyéni kegyelem most a járható út, nem kell nagy zajt csapni. Az egyéni kegyelem az 1956. július előtti ítéletekre vonatkozzon. Különben nagy lesz a megrendülés a bírói karban. Mi bíráltuk őket, olyan szempontból, hogy megfelelő kemény, határozott ítéleteket hozzanak az ellenforradalmi bűncselekményeket elkövetőkkel szemben. Most a közvéleményben az jár, az ellenség terjeszti, nem baj mire ítélik őket, csak életben maradjanak, úgyis amnesztia lesz. Most az egyéni kegyelem útját kell járni. Az előterjesztésen lehet még csiszolni, de úgy látszik, hogy megfelel. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a bírói apparátus talpa alatt ne inogjon meg a föld. Nemcsak az ellenforradalom következtében történő ideológiai megszédülés volt az oka, hogy olyan nehezen állt talpra, hanem az is, hogy 1953-tól kezdve óriási nyomásnak volt kitéve. Úgy néz ki, hogy most valamennyire helyre rázódott a dolog és ezt egy amnesztiával ne rendítsük most meg. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs:

38 A tegnap este lezajlott beszélgetésnek az volt a célja, hogy a Münnich elvtárs által felvetett kérdéseket tisztázzuk. Ne az jöjjön ki, hogy mit énekelnek a rendőr klubban, mert ez zavarni fogja az egész kérdést. A hozzászólást közli: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 2. kötet, i. m. 780—781. 947