A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
történtek. De nem világos, és úgy érzem még a párt nem mutatta meg eléggé, hogy bár a Földalattit hibás gazdasági koncepcióból kezdtük el építeni idő előtt, de ott a munkások nagyot és újat alkottak, ténylegesen hősies munkát végeztek — ehhez semmiféle kétség nem fér. Ezt elhallgatni nem helyes. De el lehetne ezt mondani a többi nagy létesítményekre és más eredményekre is és úgy érzem, bizonyos fokú kegyelettel vagyunk adósak a munkásoknak, azzal az elismeréssel, hogy munkájuk tényleg nagy volt. Ezt az elismerést persze hosszú időn keresztül a személyi kultusz csökkentette, mikor pedig ezt is kezdtük felszámolni, jöttek az egyoldalú túlzások az eredményekkel kapcsolatban. Másik dolog a perspektíva kérdése. Nagy Imre propaganda-agitációs vonala az volt, hogy a 12 év = rabság, nyomor, rendkívül rombolóan hatott és nagyon érzékenyen érintette a munkásokat, mert már jóval az ellenforradalom kirobbanása előtt érezhető volt nagy tömegeknél a perspektíva hiánya. Ebben persze közrejátszottak a régi hibák is, de ténylegesen az is történt, hogy a régi hibák kiküszöbölése helyett jött az ellenkező oldalról a túlzás és ezt a hitet és bizalmat még nem tudtuk helyreállítani. Itt persze nemcsak agitációs kérdésről van szó, és gondolom, ha a 3 éves tervvel sikerül egyenesbe jutni ezzel összefüggésben nagyobb lépéssel tudunk előrehaladni. Harmadik dolog. Mint régebbi keletű revizionista hatás, különösen a budapesti munkások körében Nagy Imre úgy jelentkezett, mint parasztpolitikus. Volt idő, mikor egyenesen szidták Nagy Imrét a parasztpolitikája miatt, és amikor az öntudatos és kevésbé öntudatos munkások körében egyértelműen negatív vélemény alakult ki róla, és természetesen erre olyan alapjuk is volt, hogy a piacon ennek a politikának negatív következményeivel találkoztak. November 4-e után a mi parasztpolitikánknak pozitív vonásai [t] kézzelfogható dolgok bizonyíthatják, ami összefügg a munkásság életével, életszínvonalával, de ugyanakkor jelentkeznek olyan nézetek is, hogy egybenmásban mi a Nagy Imre-féle parasztpolitikát folytatjuk. Ez megint véleményem szerint abból következik, hogy ezen a téren is elégtelennek bizonyult eddigi munkánk. Szeretném itt megjegyezni, hogy a párt parasztpolitikájának megvilágítása a munkások között igen fontos dolog. Evek óta probléma, hogy nem tudjuk megtalálni a módját annak, hogy a budapesti munkásság előtt a párt parasztpolitikáját megértessük, elfogadtassuk, ami természetesen más oldalról kihat a munkás-paraszt szövetségre is. Itt is van olyan adósság, amit törleszteni kell, hogy a bizalom teljesebb legyen. Ami a szektás, eszmei-politikai hatásokat illeti: azt hiszem, nekünk is szembe kell nézni azzal, hogy jelenleg még teljes bizonyosság a széles munkástömegekben afelől nincs, hogy a régi rossz nem tér vissza. Hogy a legpolitikusabb munkások körében ez tisztázott dolog, ez nyilvánvaló. A munkástömegek előtt ez úgy jelentkezik, hogy igen, fent más a helyzet, ha Kádár, Marosán elvtársakat halljuk, megnyugszunk. Hallottam olyan kifejezést, hogy minden egyes beszéd után könnyebben érzem magam, azonban lent nálunk az üzemben, kerületben, az alapszervezetben nem pontosan így igaz a helyzet. Tehát teljes bizonyossággal 824
