A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

fejlődése, különösen a nagyüzemek hogyan néznek ki, külön is érdemes volna megnézni. Amit a munkásokról az elvtársak eddig itt elmondtak, tényleg így van, de alaposabban meg kell nézni, hogy mit tegyünk ezen a téren. Ez is megérné, hogy ilyen fontos testület, mint a Politikai Bizottság szánjon napirendet rá. A vezetés kérdéséhez: Kiss elvtárs felvetette, vannak olyan dolgok, hogy ez a vezetés most a legmegfelelőbb, de csak átmeneti dolog, mert tulajdonképpen a történelem gyakorlata, az ellenforradalom Rákosi elvtársat és a többieket igazolta, azt, hogy ezzel a néppel csak nagyon határozottan, nagyon keményen, nagyon karakánul lehet bánni. A kerületi pártszervezetekben is úgy csináltuk, hogy az első időben lejáratott embereket nem állítottuk előtérbe. Most egy sor helyen előjöttek azok az elvtársak, akik tavaly vezetők voltak. Ezek egy fél évig meg sem moccantak, és a mostani végrehajtó-bizottságot jobbról-balról támadják, fúrják őket, és a segítséget nem adják meg részükre. Azt mondják, a pozíciójukat akarják visszaszerezni. Ez a jelenség a Május 1. Ruhagyárban is tapasztalható. Azt hiszem a legnagyobb hibát ott követtük el eddig is, hogy tulajdonképpen nem vitatkoztunk ezekről a kérdésekről. Én felhozok most egy példát, Farkas László kérdését. Én a magam részéről tavasszal figyelmeztettem az elvtársakat, hogy a vele való beszélgetésnél tapasztalok ilyen jelenségeket. Nekem az volt a javaslatom, vitatkozni kell Farkassal is és általában az ilyen nézeteket valló elvtársakkal. És a végén az történt, hogy Farkast kivágták a pártból.

60 Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem nem kellett volna kizárni a pártból. Egy csomó ember, régi VIII. kerületiek körében úgy néz ki a dolog, hogy Farkas mártír, becsületes kommunista és kizárták a pártból. Kijött róla egy rövid határozat, ezzel nem értenek egyet, továbbra is rendes, becsületes kommunistának tartják, nem veszik tudomásul a határozatot és nagyon nagy a sajnálkozás. Tulajdonképpen nem ütünk azon semmit, amin ütni akarunk. Ide tartozik Keletiné kérdése. Ő az első számú fogadott vagy a fogadatlan prókátora Farkasnak. 0 nem vett részt az illegális mozgalomban, de nagy híve Farkasnak. Engem is megrágalmazott, hogy Farkast barátságos beszélgetésre meghívtam, utána pedig feljelentettem, mert attól féltem, hogy a helyemre tör. A B[uda]pesti PB Keletinét ezért a rágalomért pártbüntetésben részesítette.

61 Keletinével sem folytattak különösebb vitát, miben van igaza és miben nincs, benne tovább élnek a dolgok, és úgy veszi ezt a megrovást, mint egy keresztet, amit rárakott a párt. Soltész nincs nálunk. De tudom, hogy olyan kijelentést tett: nem fogja vezetni a szemináriumot, mert ilyen vonalvezetés mellett nem tud szemináriumot vezetni. Megkérdezték tőle, miért nem lép ki a pártból. Azt mondta: neki is kell valamely pártba tartozni és most ez a kommunista párt. Keletinével is több problémánk volt. Neki van 3 gyermeke, mégis mindenben részt vesz, munkásőr akar lenni, gyermekeivel nem törődik. Véleményem szerint ezekkel az elvtársakkal vitatkozni, beszélgetni kell, és nyíltan felvetni előttük a kérdéseket. 60 A történtekre 1. az IIB 1957. április 9-i és június 24-i ülésének jegyzökönyvét. Az MSZMP ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. III. kötet, i. in. 54. és IV. kötet i. m. 299-301. A pártbüntetést Keleti Ernöné valóban ezért kapta. A továbbiakra 1. a 42. sz. jegyzetet. 813