A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

megmondva szavakkal vagy másként, azt hirdetik, hogy a jelenlegi pártvezetés csak átmenet, vagy ennek elhagyásával egyenesen a régi vezetés mellett agitálnak. Ilyen van, és ha a kerületek behunyják a szemüket, csak akkor nem veszik észre, hogy van ilyen. Ez nem halálos veszély, de tudni kell róla és vele szemben fel kell lépni. Ez a pártvezetés, a kerületi pártszervezetek stb. részéről feltétlenül szükséges. Nekem tegnap a következő információt adták, amit kivizsgálni nem tudtam: a VIII. kerületi munkásőrségben van olyan csoport, amely Keleti Ernőné és Soltész Károly irányításával becsmérli, pocskondiázza név szerint is a párt jelenlegi vezetőit, mondván, hogy azok nem kevésbé hibás emberek, mint Gerő és Rákosi voltak, és hogy az ő vezetésük csak átmeneti jelenség. Meg fogjuk vizsgálni ezt a dolgot, mert 30-35 embert fertőznek meg fecsegésükkel, állandó éles viták folynak. Ezt meg kell nézni a kerületi pártbizottságnak, és ha kiderül, hogy tudatosan csinálják, akkor az illetőkkel szemben pártfegyelmileg is el kell járni.

42 Tapasztalható, hogy üléseken, pártösszejöveteleken újra a régi dolgokat szedik elő, amivel a pártot aláásni igyekeznek. Vannak körök, ahol arról tárgyalnak, hogy Rajk mégis bűnös volt, és helytelenül cselekedtünk, amikor rehabilitáltuk. Gondolják el, ha ilyen témát bedobnak a pártszervezetekbe, micsoda romboló hatása lesz ennek. Nem szabad megint felújítani ilyen vitákat. Régebben az volt a baj, miért rehabilitáltunk lassan, most azt vetik fel, gyorsan rehabilitálunk. Ezt észre kell venni, és persze okos lett volna jelezni a jelentésben, mert nagyon keményen, határozottan kell ez ellen fellépni. Komócsin elvtárs felvetett itt egy témát, ami nagyon aktuális, érdekes és bizony megérett is vitát: miért jönnek lassan a szakmunkások, Budapest üzemeinek legjobb részei a párt felé? Itt erről nincs szó, pedig ez több éves téma. A mi ipari üzemeink legjobb szakmunkásai - ha az elmúlt esztendők bérpolitikáját nézzük - életszínvonala jóval kevesebbet emelkedett, mint a munkások más rétegeié. Kitűnő szakmunkás, jó esztergályos a háború előtti években 40-50 pengőt keresett havonta, könnyen kiszámolta tehát, hogy 1954-55-56-ban mennyivel kapott kevesebbet. És az osztály öntudata, politikai képzettsége nem volt elég magas, A KEB 1958. január 8-án foglalkozott az üggyel. 1957. november 6-án a VIII. kerületi munkásőrségben zajlott az a csoportos beszélgetés, ahol Keleti Ernőné Rákosi Mátyás hibáit kisebbítette és kétségbe vonta Rajk László teljes körű rehabilitálásának jogosságát. Keletiné az 1943-as pártfeloszlatással kapcsolatban Kádár Jánost ért vádak indokoltságát is megemlítette. Tekintettel arra, hogy álláspontját fenntartotta, valamint, hogy 1957-ben már volt pártfegyelmije, a KEB kizárta az MSZMP-ből. A Soltész Károly elleni fellépésre - aki 1949-től Gerő Ernő titkára volt, és volt főnökével annak Moszkvába távozása után is tartotta a kapcsolatot - az szolgált indokul, hogy 1958 elején az MSZMP Pest Megyei Bizottságának egyik osztályvezetője bejelentést tett ellene a KEB-hez egy baráti társaságban még 1957 novemberében tett, Gerőt méltató kijelentése miatt (helytelenítette volt főnöke távoltartását, mert szerinte hasznos munkát tudna itthon végezni). Soltész ugyanakkor azt tagadta - s a beszélgetésen jelenlévők ezt megerősítették -, hogy a párt akkori vezetőire gyalázó kijelentéseket is tett volna. Soltész 1958 februárjában ennek ellenére „szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel" pártbüntetést kapott a Központi Ellenőrző Bizottságtól. 804