A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
2. December folyamán a Minisztertanács vizsgálja meg, hogyan teljesítették az ipari minisztériumok határidős feladataikat, amelyek a kőolajipar fejlesztéséhez szükségesek. 16 3. Fiatal, tehetséges mérnökök kisebb csoportját 1-2 évre ki kell küldeni a Szovjetunióba gyakorlati-tanulmányi munkára. 4. Felhívja az e területtel foglalkozó pártszervek figyelmét arra, hogy a munkafegyelem további megszilárdítására nagyobb gondot fordítsanak. 17 6. Jelentés a műszaki értelmiség helyzetéről* Előadó'. Szurdi István elvtárs Hozzászóltak: Biszku Béla, Hevesi Gyula, Kádár János, Rónai Sándor elvtársak A Politikai Bizottság 19 tudomásul veszi, a javaslatot nem fogadja el, mert az túl általános. Célszerűnek látszik, hogy január-februárban a Központi Bizottság egy tagja tartson előadást a párt rendezésében a műszaki értelmiséggel kapcsolatos néhány kérdésről, amelyben a párt álláspontját kifejti. 20 A központi előadás alapján ugyanerről a témáról a nagyobb városokban is - a pártszervezetek rendezésében - ankétokat kell tartani. A Minisztertanács nem tűzte napirendjére a minisztériumok ellenőrzését. A KB Párt- és Tömegszervezetek Osztálya 1958. március 14-én kelt jelentése a Titkárság döntésének megfelelően négy függetlenített párttitkár beállítása végrehajtásával foglalkozik (Lovászi, Nagylengyel, Bázakerettye, Nagykanizsa). (MOL M-KS 288. f. 21 cs. 1958/2. ő. e.) A munkafegyelem megszilárdítása érdekében párttaggyűlést és üzemi tanácsi ülést tartanak, továbbá három „munkakerülőt" elküldtek. (MOL M-KS 288. f. 10. cs. 15. ő. e.) Az előterjesztés szerint „nem mondhatjuk el, hogy az általunk felnevelt fiatal műszaki értelmiség többségére a párt döntő befolyással rendelkezik, és az a helyzet, hogy sok kérdésben a régi és új műszaki értelmiségnek azonosak a helytelen nézetei". Ennek okaiként a következőket jelölték meg: 1. Az egyetemre bekerült munkás-paraszt származásúak aránya 50-55%, az egyetemet elvégzettek között 40%. 2. Osztályidegen, gyakran a rendszerrel ellenséges tanárok képezték a diákokat. A marxista-leninista tanszékek oktatói tevékenységének színvonala alacsony volt. 3. Az egyetemről kikerülők gyakorlati ismereteiket a régiektől szerzik, közvetlen feletteseik régiek, tőlük függnek anyagiakban és előrelépésben. A „pártszervezetek gazdasági funkcióit betöltő kommunisták" nem foglalkoznak a fiatal műszaki értelmiségiekkel. 4. A fiatal műszaki értelmiség gazdasági-társadalmi megítélése körüli bajok: nem érezték, hogy javaslataikat, észrevételeiket az állami vezetésben megfogadják. A műszaki értelmiség helyzetével már 1957. augusztus 26-án az MSZMP Budapesti Szervezete Végrehajtó Bizottsága is foglalkozott. (BFL XXXV. 1. a. 4/4.) A mondat további része kézzel írt javítás, az eredetileg géppel írt szöveg a következőképpen hangzott: „megállapítja, hogy a jelentésben több kérdést helyesen vetettek fel, de nyilvános határozatot, a javaslatban előforduló ismétlések és politikai meggondolások miatt nem tart szükségesnek". A Titkárság 1958. január 17-én határozott arról, hogy március hónapban meg kell rendezni a műszaki értelmiség aktíváját, amelynek előadója Kiss Árpád legyen. (MOL M-KS 288. f. 7. cs. 20. ő. e.) 794
