A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
Most is olvasom a jelentéseket, és látom, hogy néha túlzások vannak benne. Ez pedig veszélyes, mert dezorientálhatja a Politikai Bizottságot. Úgy néz ki, hogy a mostani jelentésekben is vannak túlzások, és lehetnek dolgok, ahol később rehabilitálásra lesz szükség. Ilyen pl. az ózdi eset, amit Somogyi elvtárs felemlített. Vigyázzunk tehát a túlzásokra. Fel kell vetni a lopásokkal szemben kialakítandó társadalmi mozgalom szükségességét. A lopások ellen kétféle módon lehet harcolni. Bekapcsolni a szakszervezetet és a pártot a társadalmi felvilágosító munkába, ugyanakkor nem szabad visszarettenni rendszabályok alkalmazásától sem. Ha valaki többször lop, és állandóan visszaesik ebbe, vele szemben példás ítéletet kell statuálni. Ez jó hatással lesz, és visszarettenti a csibészeket. Belügyi és igazságügyi szerveinket megfelelően kell ellátni - meg kéne nézni a hadsereg ruházatát is - nem szabad zsugorinak lenni ezen a téren. Javasolom, hogy bizonyos idő múlva a belső reakció elleni harc állásáról újból tegyenek jelentést a Politikai Bizottságnak. Nyugtalanító volt, mikor Kádár elvtárs a pártkonferencián arról beszélt: vannak a belügyben olyan emberek, akik szerint Kádár ügye még nincs kivizsgálva. 48 Még mindig előfordul, hogy felbontják a vezető elvtársak levelét, lehallgatják telefonbeszélgetéseiket. 49 SOMOGYI MIKLÓS elvtárs: Én nagyon félek a spekulációtól, és arra kérem az igazságügyi szerveket, hogy egy-két jelentős dologban a legszigorúbb ítéleteket hozzák. A lopások dolgában arra gondolok, hogy az orgazdák ellen is megfelelő ítéleteket kell hozni. Előfordul, hogy a proli, aki lop, 5 évre elítélik, ugyanakkor orgazdája 5 hónapot kap. Egykét szigorú ítélet után meggondolnák, mit csináljanak. Nem lehet megengedni, „Mondok a Révai elvtársnak még valamit. Ha az ÁVH-t emelni akarja, vigyázni kell, hogy ne emeljük [magunk fölé]. Három héttel ezelőtt behívtak egy csirkefogó újságírót kihallgatni. Ez az Igazság című lapnál valamit csinált, nem szép dolgokat. A kihallgató mondja neki, hogy hát hallja maga ezt meg azt, hát miért csinálta. Erre azt mondja ez a pimasz csirkefogó, »mit hogy ők, hát miket beszélt a Kádár abban az időben«. No rendben van, hát azért csirkefogó, hogy így védekezzen. De mit válaszolt neki a nyomozó? Azt mondta, »Maga ne foglalkozzon a Kádárral, a Kádár dolgának a kivizsgálása sem fejeződött még be.« (Nevetés.) Ez tény. Ezt megvárom magam is. Hát elvtársak, én magam nem tartom valami nem tudom én minek, én azt hiszem, hogy érdemes volt vergődni is meg élni is, meg becsukva lenni is, meg kigyünni, kint lenni azért, amit az elmúlt időben valamit is tudtam segíteni a magam személyében. (Taps.) De hogy áll ez a proletárhatalom [!?] Annak a hatalomnak az az ellenséggel szemben érvényesülő ökle, ha ott egy - bocsánat a kifejezésért - hogy egy nyomozónak [...] a jelzőt elhagyom. Egy bandita gyanúsítottnak, akit egy félóra [után] persze kiengedett, így mer beszélni a köztársaság elnökéről és a Minisztertanács elnökéről. És ez a bandita megy haza a maga méhkasába és egy félórán belül az összes budapesti újságíró tudta, hogy az ÁVH-nál ilyenfajta nézetek vannak Kádárról." Részlet Kádár János zárszavából. (Az MSZMP Országos Ertekezletének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f. 3. cs. 3. ö. e.) A Titkárság 1957. szeptember 7-én Asztalos Géza, Bárd András és Péteri István vezetésével bizottságot állított fel, amely azt a feladatot kapta, hogy távolítsa el a Belügyminisztérium operatív nyilvántartásából a legfelsőbb párt- és állami vezetők anyagait azzal a céllal, hogy a belső elhárító tevékenység további lehetőségének elejét vegyék. Az MSZMP KB Titkárságának jegyzőkönyvei, i. m. 138. 76
