A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
APRÓ ANTAL elvtárs: A jelentés eléggé reális, és mutatja, hogy belügyi szerveink, bíróságaink, ügyészségünk jelentős eredményt ért el az ellenforradalmi elemek elleni harcban, és ezt a Politikai Bizottság, mikor a jelentést elfogadja, javasolom, rögzítse is írásban. Ugyanakkor kritika tárgyává kell tenni, hogy 8 hónappal az ellenforradalom után nem tudjuk, hogy kb. mennyi fegyver volt és mennyi van most. Erről pontos nyilvántartásnak kell lenni. A belügyi tájékoztatóból látom, hogy gyéren szedik össze a fegyvereket, 3-4-et országosan. Kétségbe vonom, hogy ennyi van csak kint. Véleményem szerint sokan dugták el a fegyvereket nem is csak egyénileg, hanem csoportosan is. Előfordul, hogy gyárakban, munkások között szervezetten dugják el a gépházakban a fegyvereket. Ez azt jelenti, messze vagyunk még attól, hogy azt mondhassuk: a fegyverek döntő többsége össze van szedve. Nem ülhetünk itt és másutt azzal a tudattal, hogy jelentős mennyiségű fegyver van kint. Az összeszedést szervezetten kellene csinálni. Ahogy a politikai konszolidáció fejlődik, úgy lehetne szélesíteni a fegyverek összeszedését, bevonva ide a párttagokat, a munkásőrség tagjait, a párthoz, népi demokráciához hü elemeket. Egyes vidéke[ke]n szervezetten csinálják ezt a munkát. Jelentős egységgel kimennek meghatározott helyekre, alaposan megnézik, hol lehet fegyver. Ilyen helyeken azután a reakció reszket. Jó lenne, ha szervezetten, a város bizonyos pontjain, elsősorban ott, ahol jelentős ellenforradalmi erők tevékenykedtek, szervezett fegyverfelkutatást kellene eszközölni. Bizonyos idő múlva pedig kötelezni kell a HM és BM-ben dolgozó elvtársakat, hogy adjanak jelentést a Politikai Bizottságnak a hiányzó fegyverekkel kapcsolatban. Ami a gazdasági kérdéseket illeti: amellett lennénk, hogy a spekulánsokat a gazdasági élet különböző területeiről össze kellene szedni, és igenis szervezett harcra van szükség a szabotörök, csalók, tolvajok ellen. Feltűnt, hogy kisiparunk milyen j ól el van látva nyersanyaggal. Honnan van ez? Egyrészt az ellenforradalom során ellopott textíliákból, bőrből. Ezek felkutatása terén értünk el már bizonyos eredményeket. De ne mondjunk le arról, hogy az elveszett áruk jelentős részét felkutassuk. Gyárakban is folyik különböző formákban a lopás. De kaptunk mi sokfajta árusegélyt a Szovjetuniótól és népi demokratikus országoktól is. Nekem hónapok óta rögeszmém, hova lett a segély azon része, amit nem osztottunk ki, nem adtunk el a boltokban. Biztos, hogy ezek jó részét a raktárakból ellopták. Én is amellett vagyok, hogy belügyi állományunkat ki kell egészíteni 100-150 főből álló csoporttal, amely a gazdasági életben tapasztalható visszaélésekkel foglalkozik. Nem szükséges, hogy az lefelé nagy létszámú szervezet legyen. Ez a csoport figyelné a gazdasági élet egy-egy szektorát, beleértve a piacokat is, különösen a gabona felvásárlásnál. Még egy dolog: igen sok iparigazolványt adtak ki a kormánybiztosságok az ellenforradalom utáni időkben, hogy élelmet szállítsanak kiskereskedők a városokba. Ezeknek megvannak papírjaik és 3-4 teherautó-számra hozzák az 74
