A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
A második oldalon írják az elvtársak, hogy a nemzetközi helyzet is feszült volt. A politikai kérdéseknél azt is meg kell mondani, hogy milyen nemzetközi, politikai viszonyok között teremtődött meg a hadsereg. Utána úgy gondolom, rá kell térni, hogy a hadseregen belül - persze a széles tömegek ezt nem látták, de sokan látták - milyen volt a helyzet, milyen volt a vezetés. Meg kell mondani, hogy bár a párt tízezrével adott erőket vagy ezrével (nem akarok nagyzolni) a hadsereg vezető törzsének megerősítésére, ezeknek az erőknek egy része nem vált be. De itt sem arról van szó elsősorban, hogy rossz káderpolitikát csináltunk, hanem rossz politikát csináltunk, mert ugyanezekből a hadseregbe küldött elvtársakból lehetett volna jobb, akcióképesebb, ütőképesebb hadsereget is szervezni. Tehát a fő kérdés itt sem az, hogy megmondjuk: rossz volt a káderpolitika. Elhiszem, hogy a beküldött emberek között voltak oda nem valók is, de tömegével a jókat küldték oda a pártszervezetek. Meg kell mondani, hogy a politikai vonalvezetésben lévő hibák visszatükröződtek a hadseregben, amit még rontott az a speciális körülmény is, hogy a hadseregben önkényeskedés érvényesült. Az előbb arról beszéltünk, 18 hogy Csehszlovákiában hogyan fér össze a két funkció, államelnök és a párt első titkára. Nálunk a belügy és a hadsereg vezetése állami és pártvonalon ugyanabban a kézben volt. Tehát megfelelő ellenőrzés, olyan, ami minden vezető munkájához szükséges, nem volt. Meg lehet mondani, mint hibát, hogy Farkas, mint a hadsereg vezetője, egyben ellenőrizte az összes fegyveres erőt, teljhatalma volt és nem hagyta magát ellenőrizni. Hiányolom az anyagban - bár ez nem hasonlítható választott testületekre vonatkozó politikai értékeléshez, mert a hadseregnek egyszemélyi, felelős vezetője van -, hogy nem mutatja meg, hogy van a hadseregben bizonyos testület is - lehet, hogy rosszul fejezem ki magam - egy vezető, vezérkar. Úgy gondolom tehát, hogy maga e testület is felelős azért, ami ott történt, tehát nemcsak Tóth Lajosok 19 és még néhány ember. Talán kellene mondani valamit arról, hogy ez a vezérkar nehéz időben nem állt a helyzet magaslatán. Kádár elvtárs egyszer említette a „hajrá kommunizmus"-t. 20 Én nem emlékszem ilyen lózungokra. Általában a kommunizmust mi ne adjuk ilyen olcsó frázisok szimbolizálására. Valószínűleg a napirend előtti, Zapotocky temetéséről szóló beszámolóra utal Apró Antal. Tóth Lajos 1954-tól 1956. október 31-ig a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke volt vezérőrnagyi rangban. 1956. október 5-től 31-ig a honvédelmi miniszter első helyettese. Az előterjesztésben és a határozatban „hajrá-kommunizmus" kifejezés szerepel a következő összefüggésben: „A hadseregben olyan káros nézetek terjedtek el, mint a »hajrá-kommunizmus«, a szüntelen győzelmes, könnyű előnyomulás elmélete, az ellenség lebecsülése, a frázis-puffogtatás". 743
